Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Tasi József: Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez)
meg Babitsot és Móriczot. 27 Babits válaszát nyugtázza Zsolt 1916. április 18-i újabb levele, melyben először a Recitativ — Babits harmadik verseskötete — megjelenéséhez gratulál: „Diadalmas örömmel gondolok a kötet sikerére, ami a legimpozánsabb felelet lesz a »gerendatöreskor szalkakeresoknek«. Engedje meg ebből az alkalomból, hogy szerény jókívánságaimmal felkeressem." Ügy látszik, Babits udvariasan érdeklődött kitartó híve életének alakulásáról, mert Zsolt a betegségéről szóló tudósítás után beszámol olvasmányairól — Hegel, Carlyle és egy Lassalle-életrajz —, majd visszatér Babits tervezett komáromi felolvasó estjére. Végül — ez már a Nyugat szerkesztőjének szól! — bejelenti, hogy hamarosan elküldi néhány versét és egy novelláját. 20 Legközelebbi képeslapját Győrből küldi „Mély tisztelettel", 29 majd „egy front mögötti vasárnap délután bizonytalanságából" jelentkezik: „[...] sohasem fogom elfelejteni azt a kőbányai estefelét, amikor az ön könyvesszobájában ültem és úgy éreztem magamat, mintha egy sötétes márványból faragott Dantefej szólalt volna meg. Talán az életem legfantasztikusabb emléke ez a délután és most már megvallhatom, hogy inkább személyes, mint irodalmi reményeket fűztem hozzá." Zsolt előtt tehát — végre! — megnyílt Babits ajtaja és, hacsak ideig-óráig, a szíve is, mert levelét így folytatja: „És mikor a sajátmagam intim értékeléséhez fogtam, mindig ennek a délutánnak értékeléseiben — kételkedtem." E vallomásos sorok után nem meglepő, hogy levelét „őszintén szerető tanítványa"-ként írja alá. 30 [Kiemelések: T. J.] Kikövetkeztethetjük a Zsolt számára nagyon fontosnak tűnő találkozás dátumát. 1916. április 18-i levelében még nem említette a látogatást, a győri képeslapot pedig Babits Reviczky utca 7. szám alatti új lakásába címezte. A költő 1916 júliusában költözött ide. Zsolt tehát a tavaszi, koranyári hónapokban látogathatta meg Mesterét. Legközelebbi képeslapját 1917 januárjában vagy februárjában küldi: „A siófoki strandkávéházból mély tisztelettel és vágyódással gondolok emberi méltóságomhoz méltóbb dolgokra." 31 Április 27-én a nagykanizsai kórházból jelentkezik, ,,[...] miután Siófokon, a téli Balaton mellett átgyönyörködtem egy Wintermärchent [Téli regét — T. J.]. Ma fejeztem be a »Vihar«-t [Babits Shakespeare-fordítását] és ebből az alkalomból bátorkodom életjelt adni magamról." 32 Október 13-án a K.u.K. Epidemiespital bélyegzőjével lepecsételt képeslapján tudatja, hogy „Kóborlásaim közben Váradra vetődtem, a »Holnap« földjére és egyáltalán nem találtam ilyen nemes irodalmi tradícióhoz méltónak. A sorsom itt fog megpecsételődni: azt hiszem, ez az utolsó stáció." 33 Zsolt Béla valóban éveket tölt Nagyváradon, de a városról hamarosan megváltozik a véleménye és Várad korántsem „az utolsó stáció" életében. December 17-i levelét — bizonyára szabadságot kapott — Komáromból keltezi, és gratulál Babitsnak a Petőfi Társaság tagjává való megválasztása alkalmából. 3 ' 1 1918. január 18-án megismétli: „Még mindig itt rothadok Váradon." A levélből megtudjuk, hogy Zsolt kapcsolatot létesített Babits újpesti legkedvesebb tanítványával, Komjáthy Aladárral. 3 " 1 „Aladár — írja — nem válaszol a levelemre s most megkísérlem = 7 OSZK Fond III 1408'H. s OSZK Fond III 1408 3. 3!l OSZK Fond III 1408 8. 30 OSZK Fond 111/1408/17. 31 Uo. ' 2 OSZK Fond III 1408'12. 33 OSZK Fond III 1408/16. w OSZK Fond III 1408/4. 35 Vö. Kardos Pál: Babits Mihály. Bp., 1972. 113. 1.
