Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)
így jutunk el a Vorsmarty-tanulmányok egyik alapvetően fontos mondatához — amire oly élesen reagált Waldapfel József 58 , amit oly nehezen magyarázott meg az előbbi félreértéseit 1948-as tanulmányában teljesen megsemmisítő Vas István 57 : ,,A költőben már nincs annyi hit, amennyi a forradalmi költészethez kell". Vörösmarty nem forradalmár, noha tudja és teljesíti kötelességét a forradalomban is — mondja Babits, és gondolatmenetében ismét utal Arany János példájára. Nagy költőink sorában példaképet keresve azonban kétségtelenül jó érzékkel talált rá Vörösmartyra. Nem hiszem, hogy érdemes lenne túlságosan sokat töprengeni azon, mennyire „stilizált önarckép" Babits két Vörösmarty-tanulmánya, illetve mennyiben nem az. Egyrészt minden írás tükrözi szerzőjének személyiségét, másrészt semmi kétségünk sem lehet, hogy Babitsot nem tudós vagy irodalom népszerűsítő törekvései, hanem saját költői gondjai késztették a költőelőd művészetének és példájának átgondolására. Közvetlenül igazolja ezt a Gellért Oszkár róla szóló megállapítására tett utalása: „minden egyes képéből a végtelenbe nyílik kilátás. Amit Gellért Oszkár egy szegény mai költőről ír, az [vagyis a »mindig-egyszerre-mindjelenvalo« képzet] fokozottabb mértékben áll Vörösmartyra; ez ad filozófiai zamatot legegyszerűbb képeinek". 58 A csupa láz és nagyot akarás Babits figyelmét elsősorban a csupa láz és nagyot akarás Vörösmarty ragadja meg. A korabeli költői formák újjáteremtésén fáradozó költőt az új költői nyelvet, új típusú költészetet teremtő előd példája nyűgözi le. A költő, aki oly szívesen mélyedt el az ars, a mesterség titkainak tanulmányozásában, csodálta a költőt, „aki tanulja mesterségét"; a kötelességtudó a kötelességtudót. Páratlan beleélő érzékenysége mellett az azonosulás szándéka tette képessé Babitsot sok találó megfigyelésére. Gondoljunk arra a finoman árnyalt folyamatra, amelyben Vörösmarty lázadásának történetét fölépíti, ahogy a fiatalember egészséges alkatát figyelembe véve eljut a filozófus Vörösmarty fölfedezéséig. Közben megcsodálja a nagy látomásokat, és ugyanakkor ujjongva írja: „Ahogyan Vörösmarty utánozza a csalogány (és más madarak) hangját: az világirodalmi specialitás, össze lehetne hasonlítani a Milton, a Matthew Arnold, a Shelley, a Keats, a Meredith (Night of Frost in May) és Arany (Fülemüle) csalogányával. A két utolsó az, ki tényleg felidézi a madárhangot: de Vörösmartyé mind felülmúlja." 59 Babits a költő és világ drámai konfliktusát emeli ki Vörösmarty életének és költészetének tanulságait keresve. E konfliktus fölfogása hűen tükrözi mélyen gyökerező elképzelését a nagy költő kétféle lehetőségéről, amit először a Petőfi és Arany című tanulmányában, majd Ady Endrének szóló versében érintett. Eszerint Petőfit és Adyt a forradalomba vetett fenntartás nélküli hit tette naggyá, és képessé arra, hogy nyílegyenesen törjön előre; Vörösmarty, Arany — és ő — azonban a gondolkodó intellektus „átkával" megvertek, látják a dolgok másik oldalát is, s így a kételkedés állandó válságokban sodorja őket, szüntelen belső küzdelemre kényszerülnek a helyes út megválasztásáért. Babits Vörösmarty-tanulmányaiban ennek a drámai küzdelemnek az állomásait fejti ki. Első lépcsője az ártatlanság — lázadás előtti — állapota, amikor a költő csak kötelességével törődik, a lehető legjobban akarja betölteni azt a szerepet, amit M Waldapfel József: Vörösmarty ért. In: Irodalmi tanulmányok. Bp.. 1957. 317—326. 1. 57 Vas István: Vörösmarty és Babits. In: Az ismeretlen Isten. Bp., 1974 . 42—50. 1. 58 Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty. In: Esszék, tanulmányok I. k. 213. 1. — A Gellért Oszkárra vonatkozó utalás alapja Gellért Babiís, a költő című cikke. {Nyugat 1911. II. 505—506. 1.) i9 Babits Mihály: A férfi Vörösmarty. In: Esszék, tanulmányok I. k. 230. 1.
