Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)

a világ — a korabeli társadalmi-nemzeti fölfogás — kijelölt számára. (E gondolatmenet szembetűnő következménye például a Zalán futásának bizonyos lebecsülése.) A következő állomáson mélyül filozofikussá Vörösmarty költészete — és Babits számára ez a legizgalmasabb. Ezért kerül a tanulmányok középpontjába a Csongor és Tünde elemzése. Babitsot nemcsupán a tartalom, hanem — talán annál is jobban — izgatja a forma, de — írja — a szimbólumok szerepe az, hogy a „nyelv gazdagsága mögött a képzetek, a lélek gazdagságának, a nyelv színessége mögött a lélek színességének kell rejtőznie."

60 Rába szerint a Csongor és Tünde költői művészetének dicséretében benne van a poétikai célul kitűzött objektív költészet két fontos együtthatója a „költészet [...] elsődlegesen nyelvből, másodlagosan pedig szemléletformákból álló művészi világrend .. ."

61 Babits a Csongor és Tünde költői szépségeinek kiemelése mellett a mű világirodalmi jelentőségű értékét elsősorban a filozófiai mondanivaló súlyával magyarázza. Ezzel lényegében ugyanarra az eredményre jut, mint Lukács György a modern drámáról írott könyvében.

62 ök ketten mondják ki elsőnek — és majdnem egyszerre — azt, ami ma magától értetődő, de a tízes években — Gyulai lebecsülő ítéletének árnyékában — igen merészen hatott, hogy a Csongor és Tünde egyszerre kiemelkedő alkotás Vörösmarty életművében és a magyar dráma történetében. A harmadik állomás arra a tételre épül, hogy a kor költőjétől világos, egyértelmű állásfoglalásokat vár, őt pedig filozofikus igényessége az emberlét mély és bonyolult ellentmondásaival kényszeríti szembenézni. Babits Vörösmarty drámájának végső tragikumát abban látja, hogy kötelességtudás — intellektuális kételkedés összeütközése fölborítja lelkének belső harmóniáját, zaklatottsága az őrületig fokozódik, s lázas képzelete vad víziók között vergődik. Lukács György évtizedekkel későbbi Babits-ellenes támadása miatt érdemes külön fölhívni a figyelmet 1911-es nézetazonosságukra a Vörösmarty-kérdésben, illetve annak egy fontos elemében: mindketten a költő gondolati mélységeit becsülik.

63 Megvizsgálva azonban, hogy mi ellen lázad Babits Vörösmartytanulmányaiban, rögtön érthetővé válik, miért juthatott Lukáccsal egy véleményre. Egyszerű tévedés azt gondolni, hogy a költőt Gyulai Pál Vörösmarty életrajzának „pozitivizmusa" ingerelte ellentmondásra.

64 Tévedés azért, mert Gyulai munkája sem szűkebb, sem tágabb értelemben nem tekinthető „pozitivistának". Babits persze, aki nem folytatott filológiai kutatásokat Vörösmartytanulmányaihoz, óvakodott az életrajzi tények síkján vitába bonyolódni Gyulaival. Sőt, kész volt megadni bizonyos tiszteletet is a nagy tekintélyű, nemrég elhunyt irodalomtörténésznek: elismerte, hogy Gyulai Vörösmarty-kiadásai „mintaszerűek". Az életrajznak azonban csak a nyelvét és stílusát dicséri, semmi többet.

65 Mivel nem voltak új adatai, nem hivatkozhat rájuk, noha munkájából világosan kiderül, hogy érzékelte, amit ma már minden Vörösmarty-kutató tud: milyen óriási hézagai — mondhatnám szakadékai — vannak Gyulai Vörösmarty életrajzának. A költő belső fejlődésének megrajzolására vállalkozó Ba60 Uo. 242. 1. Cl Rába György: i. m. 240. 1. 62 Lukács György A modern dráma fejlődésének története című művében (Bp., 1911) a legnagyobb magyar drámának nevezi filozófiai mondanivalója alapján a Csongor és Tündét. A dráma részletes elemzésére azonban — sajnos — nem vállalkozott. — Továbbá v.o.: Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. (Bp., 1866). Gyulai elhibázott műnek minősíti a Csongor és Tündét. 63 V.o.: Lukács György: Babits Mihály vallomásai. In: Írástudók felelőssége Bp., 1945. 64—66. 1. Nézetazonosságról magától értetődően csak a Csongor és Tünde értékelésében van szó. 81 Laczkó András : Babits és Vörösmarty. ItK 1975. 584—598. 1. 65 Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty. .Lm. I. k. 209. 1. — „Nyers adatokat" is csak Gyulai Vörösmarty-kiadásával kapcsolatban- emleget elismeréssel, az életrajzot még ezért sem dicséri.