Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)

ismerés igényéhez, másfelől oda jut, hogy — mint mondja: „A mindenséget vá­gyom versbe venni". Érdekes módon sem fiatalkori Arany-vázlatában, sem a Petőfi és Aranyban nem keresi költő elődjének a mindenség befogadására és az ideál teremtésére irányuló szándékát. Ehelyett érzékenységére — sebzettségére — helyezi a hang­súlyt, ami Babits szóhasználatában azt jelenti, hogy élményei, benyomásai gondolatvilágának mélyére hatoltak, s onnan elemző, érveket és ellenérveket, a tények különféle értelmezését, a lehetőségek ellentmondásos vizsgálatát ösz­tönző tudatbeli folyamatokat indítottak el. Arany híres balladáiból és a Toldi­ból azt emeli ki, hogy a költő ellent mer mondani kora bűn fölfogásának. Hősei nem ismerik sem a bűn byroni kéjét és dicsőségét, sem a dosztojevszkiji lelki­ismeretfurdalást. Toldit egy pillanatig sem foglalkoztatja, hogy embert ölt, amikor a repülő malomkővel agyonütötte bátyja egyik katonáját: a mű erkölcsi rendje szerint nemcsak jó oka volt rá, de nagyrahivatottságából fakadó joga is. A Vörös Rébéfcben például szó sem esik a bűnös meglágyulásáról. (Hamletnek sincs lelkiismeretfurdalása, amiért megölte Poloniust — írja Babits.) Ügy véli, nem véletlen, hogy Arany éppen a Hamletet fordította le Shakespeare gazdag életművéből; azt a művet, amelyben szemben áll egymással a tett és az okos­kodás. Szegedy-Maszák Mihály mutatott rá, hogy Babits — talán Péterffy nyomán — úgy látja: „Arany általában kevés alapelemből változatokat te­remtve, azaz takarékosan szerkeszt. Az viszont már alkalmasint önálló meg­figyelés, hogy Aranynak nincs egységes világszemlélete, hiszen különböző mű­vei nemcsak hangnemükben térnek el egymástól, hanem az életről is más és más értelmezést adnak. Ez a tétel nagy előrelépés az Arany-irodalomban, mivel teljesen érvényteleníti Riedl ellentmondásos minősítését Arany világképéről." 49 Arany mindig az egész világot látja Babits szerint. Az aljassággal, bűnnel, értéktelenséggel teli világot, „és e piszkos háttérből emelkedik ki hirtelen, mint egy sötét Rembrandt-képből a középső csillám" 50 a főhős. Ez a hős néha maga is olyan ellentmondásos, mint Bolond Istók. Babits azonban nem ennek a vizs­gálatára helyezi a hangsúlyt, hanem Arany fekete színeire, és nem veszi észre azokban sem a világirodalmi párhuzamokat, sem a Vörösmarty utánérzést. Idézi a Kertben című költemény különben remek utolsó strófáját anélkül, hogy rámutatna, a legfontosabb motívumai megtalálhatók Vörösmartynál is. Ennek ellenére a Rembrandt-képekre utaló hasonlattal szemléltetett festőiség, a színek és árnyak egymás mellé állításának költői eszközként való felhasználását, az Arany-versek széles hangulati skáláját, az ezekbe foglalt nagy fesztávú ellen­téteket felismerve új irányt mutatott a további kutatásnak. Babits — Waitz és Ziehen nyomán 51 — jóval Saussure és a prágai iskola előtt fölfigyelt a nyelvi jel poétikai szerepének a kérdésére. Úgy véli, a költő nem dolgozhat olyan egyértelmű (és köznapi) jelekkel, „mint az algebra", ahhoz, hogy az „alvó képzeteket" előhívja, képzet- és érzetértékek segítségével kell gondolatait érzékletessé tennie, vagyis egy művészi „mesterséges" nyelvet kell teremtenie. Lám Aranynál „nézzék meg, mily élénken és részletesen domboro­dik ki itt, mily külön életet él a legcsekélyebb hasonlat, amilyen másnál igazán csak algebrai jel [. . .]" 52 E gondolatmenet fontos eleme, hogy az algebra (a tu­domány) mindig ugyanazon módszer szerint végzi el adott feladatait, a művész­49 Szegedy-Maszák Mihály: Arany életművének változó megítéléséről. UK 1981. 561—580. 1. I. h. : 564. 1. 50 Babits Mihály : Arany mint arisztokrata. I. m. I. k. 791. 1. 61 V. ö.: Rába György: i. m. 68. 1. 62 Babits Mihály: Arany mint arisztokrata. I. m. I. k. 798. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents