Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)

Arany nyelve forró és nehéz csöppekben csurranó, mint az olvasztott arany, s tiszta, mint csorgatott méz. Nyelvi merészségeinek szeri-száma, egyéni szóütközéseinek, melyeket a művészi ízlés kohójába sűrít, önt, forraszt, erjeszt. Míg Vörösmartynál inkább a hangzás [. ..] Aranynál inkább a jelentés, az idearojtok viszik az ütközők szerepét; s rendesen valami vaskosság veszekszik valami felhőséggel, párolognak, ülepednek egyszerre e mondatok A kötözködő hang ne takarja el szemünk elől, hogy Babits itt számára nagyon fontos kérdésről szólt. Ám legalább ilyen fontos azt is aláhúzni, hogy állításai igazolására példát itt sem hoz, majdnem ugyanazzal az érvvel, amivel Kosztolányinak megindokolta, miért nem írta meg Arany mint arisztokrata című szakdolgozatát, miért választott helyette más témát. Itt a lustaságra, ott az unalomra hivatkozik, hozzátéve: „Arany János életrajzára óriási adatgyűjteményt halmoztam össze; egészen eredetien rendeztem és csináltam magamnak egy új és nagyszerű irodalomtörténeti módszert.'"

15 Ezt az állítást Kosztolányi is úgy értette, ahogy mi, és izgatottan kérdezte: „mily újabb adatok derültek ki Aranyról?"

46 Valójában Babits nem gyűjtött sem életrajzi, sem filológiai adatokat, illetve e fogalmat sajátosan értelmezte. Szakdolgozatának tanúsága szerint elsősorban Arany költészetének, s talán még inkább költői törekvéseinek eredeti, fölfedező jellegű értelmezésével foglalkozott. Adatszerű újdonságokhoz vezető filológiai kutatásokhoz nem volt se ideje, se kedve. Rába György igen alaposan tárgyalja Babits filozófiai tanulmányainak hatását költői világának a kialakulására. Idézi az Arany mint arisztokrata című tanulmánynak a világnézetre vonatkozó megállapításait: „a Weltanschaung az embernél és a művészetnél legtöbbször egészen mellékes. Mellékes, mert járulék, s ekként takaró inkább, mint jellemző: olyan mint a ruha, melyet a kor divata szab az emberre, s le is lehet vetni." Babits Aranyt e tekintetben Shakespearehez hasonlónak tartja: „ők a világot látják a maga tarkaságában, ezer egyénével és változataival, melyekre a természet szó csak egy gyűjtőnév; s míg a tudós keskeny esze mindent egyszerűsíteni, egységekre visszavezetni kénytelen, hogy beleférjen; a művész még inkább új változatokat teremt, semhogy a meglévőket egységesítse."

47 Babits gondolatmenete jórészt arra épül itt, amit majd 1912-ben a Társadalomtudományi Társaság Irodalom és társadalom című előadás sorozatán így fejtett ki: „[. . .] a kiváló költő gyakran konzervatívnak látszik, de valójában nem lehet konzervatív, még ha maga is hiszi magáról, hogy az. De viszont: a költő új ideált akar teremteni, és épp ezért nem lehet híve a mai többség ideáljának: a nagy költő mindig ellenzék.'"'

8 Vagyis a jelen időszerű kérdéseire két okból sem tudhat a költő egyértelmű válaszokat adni. Az egyik — amit Aranyban különösen nagyra becsül — a múlthoz fűződő, alapvető értékőrző kapcsolata, amiből egész költői világát föl kell építenie. A másik a jövővel szembeni kötelezettsége. Márpedig sem a múlt nem mentes ellentmondásoktól, sem a jövő nem egyszerűsíthető le úgy, ahogy azt egy-egy szakterület tudósa megteheti. A költő ugyanis — legalábbis az a típusú költő, akinek ő készült — a filozófusok egészét és mindenséget kereső szemével kell, hogy lássa a világot. A Schopenhauer szerint megismerhetetlen világot, ahonnan egyfelől az önmeg44 Babits Mihály: Arany mint arisztokrata. In: Eszék, tanulmányok I. k. 800—801. 1. « BJK 79. 1. 46 BJK 82. 1. — Bécs, 1905. február 18. 47 Babits Mihály: Arany mint arisztokrata. I. m. I. k. 803. 1. 48 Babits Mihály: Irodalom és társadalom. In: Esszék, tanulmányok I. k. 314. 1.