Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)
büszke magyar torony, minden eshetőségre: legyen mit mutatni messzeségnek és századoknak!.«" Babits teljes komolysággal fogta föl idősebb kori híres tanulmányai tanúsága szerint is —• az irodalom felelősségének a kérdését. Mivel azonban e felelősséget a napi politika helyett a filozófia álláspontjáról szemlélte, eltért a magyar hagyomány fő irányvonalától. Ügy vélte, az irodalom ,,az emberiség egész szellemi életének" a kifejeződése. 12 Több, mint egy személy — az író — lelki életének, gondjainak, vagy egy nemzet, egy társadalom időszerű kérdéseinek a kivetítése; ahogy ő fogalmazta: az egyetlen lehetőség az emberi lélek életébe behatolni. Egy hosszú történelmi folyamat fölfogása — és illúziói — tükröződnek mindebben: Babits az átlagtól nagyonis eltérő szellemi tájékozódása ellenére korának fia volt. Ebből az alapállásból nőtt ki Babits törekvése, „hogy a hagyományos líránál egyetemesebb érvényű költészetet teremtsen." 13 Ebből nőttek ki tudatlírájának maradandó eredményei, amihez — ismételjük — kezdettől kereste a követhető példákat a világ- és magyar irodalomban. Petőfi — Arany „Az egyik a tükör, a másik a festő" Életében a magyar költészet történetének tanulmányozása kétszer játszott nagyobb szerepet: egyetemista korában, majd az 1908—11 közötti válságos években. 14 Nem tudjuk, még középiskolás korában, vagy már egyetemistaként olvasta Riedl Frigyes 1893-ban megjelent nagy hatású könyvét Arany Jánosról; de az biztos, ez volt egyik legfontosabb irodalomtörténeti olvasmánya. Végső soron valószínűleg ehhez vezethető vissza Petőfi és Arany költői útjának, egyéniségének következetes szembeállítása is. Irodalmi szemléletének megértéséhez tudnunk kell, hogy Babits fiatalsága azokra az évekre esett, amikor a költészetet — vagy inkább a költőket olvasó szélesebb közvéleményt — a „nép-nemzeti" iskola uralta, élén Pósa Lajossal és Szabolcska Mihállyal. A modern törekvéseket Komjáthy, Reviczky képviselték, akikről Babits pontosan tudta, hogy jobb és modernebb költők az előbbieknél, de példaképnek, követendőnek nem tarthatta őket. 15 Ahhoz, hogy a maga saját útját megtalálhassa, mindenek előtt a „nép-nemzeti" iskola ellen kellett föllázadnia. 16 S mivel ez — az irodalomtörténetírás és a kritika majdnem teljes egyetértésével — Petőfi és Arany követőjének tartotta magát, Babitsnak — belső kényszerből — e nagyok műveit a maga lehetőségeit keresve kellett olvasnia. Petőfiben azonban nem találta meg a követhető költői példákat, sőt határozottan zavarta a verseiből áradó könnyed természetesség, valamint a közvetlen politikai mondanivaló, amire ekkoriban — a század első éveiben — még nem Ady Endre, hanem a nacionalista „kuru12 Babits Mihály: Az irodalom elmélete. In: Esszék, tanulmányok I. k. 562. 1. 13 Rába György : i. m. 73. I. 14 Rába Babits elfojtott „duk-duk afférjáról" beszél, i. m. 253—278. 1. 15 Revizckyről írta 1911-ben: „Micsoda vigasztalan kátyúban volt a dicső magyar irodalom! Micsoda kimerültség a nagy korszak után! [. . .] Reviczky, a konzervatív érzésű Reviczky, minden más korban jó, csöndes, érzelmes költő, hölgyközönség bálványa, ebben a korban úgy tűnik fel, mint egy küzdő titán, mint egy zseni, mint egy Petőfi." (Babits Mihály: Reviczky Gyula. In: Esszék, tanulmányok I. k. 203. 1.) Egy évvel korábban Komjáthyról: „nem is olyan régen, kevesen, fiatalok ismeretlen rajongtunk egy halottért, egy ismeretlenért, aki éppen azért mert ismeretlen volt, mert nem beszéltek róla az irodalom hivatalos fórumai a mienk volt". (Babits Mihály: Az irodalom halottjai. In: Esszék, tanulmányok I. k, 114. 1. Babits . Mihály kiemelése.) 16 E lázadás bizonyságául írta: „Reviczky legfőbb irodalomtörténeti érdeme, azt hiszem, a küzdelem a népiesség ellen, melyet kortársai közül egyedül ő vezetett öntudatosan és sikeresen". (Babits Mihály: Reviczky Gyula. ín: Esszék, tanulmányok I. k. 203. 1.)
