Kelevéz Ágnes szerk.: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok Babits Mihály születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Taxner-Tóth Ernő: „Költő szemeddel többet lelsz te..." (Babits esszéi költőelődeiről.)

élete pedig szinte a polgári pályára való lépésének első pillanatától a hatalommal való összeütközések útjára vezetett.

7 Nyugodtan leszögezhetjük, Babits a maga személyében semmiképpen nem volt érdekelt a század eleji állapotok fenntartásában. Sőt. Ennek megfelelően óhajtotta a változásokat, nemcsak a Május huszonhárom Rákospalotán születésének a pillanatában, nemcsak a háború alatt és után.

8 Más kérdés, hogy az általa óhajtott progresszív változások nem voltak mindenben azonosak azzal, amiért Ady és köre, majd József Attila és a két korszak forradalmárai küzdöttek. Babits Ma, holnap és irodalom című írásában (1916) az irodalomról beszél ugyan, de aligha szűkítette e térre gondolatmenetét, amikor azt fejtegette: „az irodalom, mint emberi jelenség, élő szervezet, s folyton újul ugyan, mint élő szervezet, de újulása szükségképpen folytonos, mint az emberi testé; sohasem ugorhat ki egyszerre önmagából! Az, hogy az irodalmat egészében, lényegileg meg lehessen újítani: mindig a kevésbé tájékozott fiatalság illúziója volt. Az irodalomtörténeti műveltségű olvasó könnyen megtalálhatja a fonalat, mely ifjaink forradalmár költészetét a százados irodalmi múlttal, lassú, észrevétlen fejlődési fokozatokon keresztül összeköti."

9 Az idézet első mondatában az „emberi jelenség", a „szervezet" és a „folyton" (illetve: „folytonos") szavak hangsúlyos ismétlése ad töltést e fölfogásnak. Babits a maga eredeti és igényes módján a magyar polgári értelmiség jelentős részének világnézetét képviselte: azokét, akiket műveltségük szorosan a hazai hagyományokhoz kötött, akik ezeket a szálakat semmi áron nem akarták elvágni; ugyanakkor — példaként a reformkor történelmi hagyományát választva — személyesen érdekelt, meggyőződéses hívei voltak a „folytonos" megújulásnak. (Az emberi test, az élő szervezet megidézése a korabeli olvasónak nyilván eszébe juttatta a középiskola első osztályaiban tanult híres római példázatot a „kezeknek" a „has" elleni lázadásáról.) Rába György elemzéseiből világosan kirajzolódik, hogy Babits mindezek ellenére nem világnézeti okokból választotta Aranyt — Petőfi ellenében — a maga „szentjének", példaképének. Érveit csak megerősíti, hogy a másik ket költő, akire a legtöbbet hivatkozik, Kölcsey és Vörösmarty. Aligha véletlen, hogy Arany Jánosról tervezett szakdolgozatát végül is nem írta meg, s önmagához méltó színgazdaságú képet egyedül csak Vörösmartyról dolgozott ki. Később „benső önéletírásnak" nevezett

10 szakdolgozatával aligha vívta volna ki az egyetem megelégedését, okosabb volt ehelyett semleges nyelvészeti témát választania. Mindez bizonyára közrejátszott abban, hogy pályája legelején filozófusnak készült, amit ma okkal tart Rába György költői kibontakozása meghatározó elemének. „Babits életrajzi visszaemlékezése — olvassuk Rába György könyvében

11 — elmondja, mennyire nem érdekelte az »osztrak— magyar politika«, de a kuruckodást is gyerekes játéknak tartotta: »Jobb volt a könyvek közé vonulni, a szellem erődé még szilárdnak látszott, s már épült is a 7 Ismeretes, hogy az iskolareformról közölt tervezete miatt 1908. július 24-1 hatállyal — büntetésből — Fogarasra helyezték. Rába i. m. 107. 1. 8 Lásd: Rába i. m. valamint Sipos Lajos Babits Mihály és a forradalmak kora (Bp.. 1976) című munkájának több helyét. Közismert, hogy Babitsnak a forradalmakban vállalt szerepe miatt üldöztetésben volt része; pacifizmusa, humanizmusa, a faji mítosz elleni tiltakozása szembefordította az irodalmi és politikai jobboldallal. V. ö. A magyar irodalom története. (Akadémiai kézikönyv) V. k. 242—273. 1. 3 Babits Mihály: Ma, holnap és irodalom. In: Esszék, tanulmányok. (Szerk.: Bella György) Bp., 1978. I. k. 440. 1. 10 Rába György: i. m. 45. 1. 11 Rába György: i. m. 39. 1.