Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

KORTÁRSAK ÉS SZELLEMI ÖRÖKÖSÖK - Cenner Mihály: Az arany ember dramatizálásának színháztörténete

,.A regény nincs drámává alakítva, hanem egész szövevényes szélességében jelenetekre van szedve. A cselekvény nem is drámai, mert nem a személyek jelleméből, indulatából foly, hanem a történet fordulataihoz képest a személyek változnak. Sok az előzmény, gyakran változik a színhely, s nem lélektani alapokon, hanem a fantázia leleményein fejlődik, fordul s ér véget a történet. Ez a színmű nem is követeli, hogy életvalódiság, jellemfestés, összpontosított, kerek cselekmény, erős motívumok, szóval magasb szempontok szerint ítéljék meg. Érdekes, eleven helyzeteket, hatásos jeleneteket, romantikus, kivételes viszonyokat nyújt, igen eltérőt attól, amit a modern dráma képvisel. A fantasztikus uralkodik benne, nem az emberi. De nincs híjával olyan mozzanatoknak sem, melyen az érzés melege költőileg árad. A komikai festésnek szintén van egy izmos vonásokkal bíró alakja (Athanáz). Ami pedig mindenütt értékes, az a dialógok nyelve, annyi színt játszó, mint az opál, egymásután csillogtatva szerelem, naivság, bánat, elmésség, elszántság, büszkeség, romlottság, találó kifejezéseit. A díszletek s korhű jelmezek szintén lényegesen járulnak ahhoz, hogy Az arany ember előadásának sajátszerűségét fokozzák. Más világ, más hang, más látvány, más gondolkodás, mint amit a mai világi színpad visszatükrözni szokott. De épp más az, mely tetszett a közönségnek. Az élet realisztikus festései után szinte jól esett neki ez a mesés világ, melyet a költő pazaron halmozott el a szók, kifejezések szebbnél szebb ötleteivel. Olykor egyetlen szó is hatott, például midőn Timár azt mondja Atháliának „védördögöm" ! Érzé mindenki, hogy nem csak e szó új, hanem a helyzet is, melyet vele jellemez. A nagyszámú közönség négy órán át figyelemmel hallgatott, mert költő tartotta szóval. (A premier tehát négy óra hosszat tartott; ez a körülmény megerősíteni látszik előző feltételezésünket, hogy a nyomtatásban meg nem jelent Paulay-betoldás — a hosszú és monoton monológ helyett egy rövid és pergő dialóg — az első előadások tapasztalatai alapján, s a nyomdába adott szöveg után került a rendezőpéldányba.) Az előadás kitűnő volt. A címszerepet Nagy Imre játszotta, jól hatva a nemes, érzelmes vonásokkal. Csak a férfierélyt nem domborítá ki kellőleg. Márkus Emília asszony (Noémi) a béka-idill jelenetében s a szerelmi elragadtatás hevében művészileg játszott. Náday a gaz Tódor cinizmusát nagyon elevenné tudta tenni a IV. felvonásban, hol ez a szerep igazi bitóhumorral van megírva. Helvey Laura kisasszony (Athália) az előadás nagy bravúrját fejté ki, főleg ott, hol elbeszélésével mérget csepegtet Timár szívébe. Szigeti Imre a felfuvalkodott, dühös Athanázt maszkban, hangban, mozgásban kitűnően ábrázolta. Tőrülmetszett életképet mutatott, melyet nem egyhamar felejt el a néző. Felesége, a rác asszony hüledezéseit, bukásuk feletti komikus desperációját Szathmáryné asszony fejezte ki, valódi tragikomikai hangon. Fáy Szeréna kisasszony (Timea) szintén elismerést érdemel. A kisebb szerepek játszói is. Egressy (Euthym), Kőrösmezei (Kadisa), Újházi (Fabula, a hajókormányos, hét kisfia, az orgonasípok élén), s Hetényi (granicsár tiszt) mind emelték az epizódok elevenségét, változatosságát. Részesültek is sok tapsban, kihívásban. De annyiban és olyanban senki, mint maga Jókai. Egy híján húszszor tapsolták ki, s rég nem hallottunk olyan riadó tapsot és általános éljenzést, mint az előjáték után, midőn a költőnek háromszor kellett egymásután megjelennie. Nemcsak a karzat fiatalsága tapsolt, hanem a páholyok mágnásai és hölgyei is. Szóval ez a zajos est azt mutatta, hogy a romantika korántsem veszté el még hatását, ha egy költő szép szavainak kíséretében jelenik meg a színpadon." A fent idézett két kritikában a Teréza szerepét játszó Jászai Mari nevét meg sem említik, de még a szerepről sem írnak. Nagy Miklós és Szana Tamás bizo-