Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

PÁLYASZAKASZOK ÉS MŰTÍPUSOK - Sándor István: Adomák és adomafunkciök Jókai életművében

Ha szomjas ember sötétben silvoriumos üveg helyett a tintás palackot fogja pártul. Ha a közönség operába csődül s a rendező kilép s Össze-vissza jelenti : mikép az első fagottista a tyúkszemét megvágván opera helyett a »Szebeni zöld erdő« vagy »Kakambuki« vitézi játék adatik. Ha a színházi referens előadásról ír bírálatot, melly elő nem adatott. Ha a geniális utazó geniális férfiakkal reggeliz, kik már rég nem is élnek. Ha a táblabíró addig várja neve kitételét a hirlap elején, míglenis a hátulján jő ki." Stb. (JKK CB 1:204—205.) Megannyi adomatéma ; nem egy, közülük egy-egy regény cselekményébe szőve jelenik meg utóbb (Baradlay Richárd is szobalánynak véli, s arcán csippenti a Plankenhorst-család estélyen Editet). Megformálásuk azonban várat magára, akár a cikk további részében idézett adomáé: az egyszeri leányzó közeledni szeretne a katonához, s buzdításul így szólítja meg: „Katona uram, én félek ám kegyelmedtől!" (Ez a történet is visszatér még a Szomorú napok regényében. Vö. JKK R 2:65.) E történetkék nem lépnek túl az akkori pesti fiatal írócsoportok társasági érdeklődési körén, jellegzetesen a magánélet eseteiről szólnak. Jelzik azonban Jókai megnyílását az adomák világa iránt; közérthetőségre törekvő, friss közvetlenségükkel, az élő beszéd varázsát árasztó előadásukkal sejtetik Jókai különleges készségét a műfaj képviseletére. 1847 júniusában azután az író búcsút mond a Jelenkornak, az Életképeknél viszont — Frankenburg Adolf visszavonulása után — a folyóirat szerkesztőjévé lép elő. Szerepe a közvélemény alakításában a fokozatosan felforrósodó politikai viszonyok közt mind jelentősebbé válik, ehhez pedig kiváló érzékkel lapjának „Mi hír Budán?" jellegű egyveleg-rovatát használja fel. A rövid hírek, humoros esetek, szellemes ötletek, hírmagyarázó glosszák ekkorra már politikai élt kapnak. Egyrészt a jobbágyi kötöttségeiből kibontakozó nép jogaira és erejére eszmélteinek, másrészt az ország függetlenségi törekvéseinek, majd szabadságharcának ügyét szolgálják; egyúttal pedig a visszahúzó és ellenséges erők leleplezésében és kipellengérezésében is szerephez jutnak. 1847 októberében a rovat közleményeit Jókai egymaga írja, sőt a rovatnak a márciusi események után, 1848. március 23-tól új címet is ád: a francia élclap, az 1832-ben alapított Charivari címét veszi át, amelynek jelentése: macskazene, utcai lárma. Ez a cím tehát burkoltan utal a közölt anyag közérdekű, mozgalmi-forradalmi jellegére, s közléseinek ebből adódó sajátos hangnemére is. A változott légkörben elevenednek meg Jókai emlékezetében az elraktározott adomák, s e hagyományt gazdagítja — kivált a debreceni hónapokban — az új eszmék szolgálatára felzárkózó írók, politikusok, közéleti személyiségek adoma-hozadéka, akiknek széles táborával írónk ekkor került személyes kapcsolatba. Utóbb mindez kiegészül a szabadságharc időszerű anekdotikus eseteiről szájról-szájra adott hírek gazdag anyagával, s nem kevésbé a reakció mesterkedésit gúnyoló politikai viccekkel. E folklórműfaj írónk által találja meg irodalmi kibontakozásának útját a népiesség kiteljesedésének folyamatában. Az adoma térhódítása Jókai ekkori írásaiban számszerűen is jellemezhető. 1848-ban a márciusi napoktól az év végéig terjedő háromnegyed év alatt az Életképek Charivari rovata 40—50 adomát, anekdotikus történetet közölt. Az 1849. év elején a háború eléri a fővárost, így az Életképek megszűnik, s Jókai a kormánnyal, országgyűléssel, főbb állami intézményekkel Debrecenbe költözik, s az Esti Lapok c. újság szerkesztőjeként folytatja munkáját. A Charivari c. rovat azonban e lapból sem hiányozhat: a lap fönnállásának öt hónapja alatt,