Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
A PÁLYA EGÉSZÉRŐL - Németh G. Béla: Életképforma és regény
szetnek, valami nagy, megingathatatlan, evolúcióban megtestesülő deisztikuspanteisztikus Gondviselés-hit sugárzott reá. S amint a természet anyagi-élettani jelenségeivel szemben az evolúciós célszerűség, s az otthonos megérthetőség hitét hordozta lelkében, az emberek közti magán- és közösségi kapcsolatot illetően ís hasonló hittel volt eltelve. A felvilágosodás társadalomrendező hitének egyneműsége és egyértelműsége e tekintetben is szorosan ölelkezett nála, a nemzeti liberalizmus jegyében az igehirdető (francia) késő romantika és kora pozitivizmus hasonló nézeteivel. Ha érzékelte is a különféle ellentmondásokat, amelyek közösségek között és közösségeken belül, egyének között és egyéneken belül fölmerülhettek — sa pályája első felén inkább az előbbieket, a másodikon pedig inkább az utóbbiakat látszott érzékelni —, a jelenségek egy neművé értelmezhetése történeti-etikai tekintetben ritkán volt számára kétséges. S ha A Jó arcán is meglátta, s kedvvel festette is, a mindennapokhoz kötő félszegséget, s ha néha A Rosszén is a részvétre méltót, a szánalomra indítót — végső értelmezésben csak ritkán habozott, csak ritkán kínlódott a dolgok etikai-történeti megítélésében. S ha az európai romantika gyötrelmét a dolgok jelentésének többféle lehetősége miatt s a köztük való választás kényszere miatt olykor-olykor mégis átélte, többnyire csak a felszínen és nagyon is múlékonyan élte át. Mindez egyszerre s együtt lehetett következménye született alkatának s annak a sajátos környezetnek és helyzetnek, amely gyermekéveiben és ifjúkorában körülvette. Kisebbségi, de kiemelő kisebbségi, fölvilágosult kálvinista racionalizmusa a környező katolikus, régiesebb és alantibb műveltségű, egyháziasmisztikus világgal szemben fölényt biztosított családja mentalitásának. Famíliája félnemes-félpolgár életformájának kettős kapcsolódása, polgárias nemesinemzeti liberalizmusának kettős értelme a magyar társadalmi közélet domináló s a magyar társasági közéletet dirigáló birtokosi s hivatalnoki rétegek patriarchális nemesi, patriarchális patríciusi világában egyaránt biztonságos mozgást, családias befogadást kölcsönzött neki. 4. Cselekményformálás és történelmiség, cselekmény formálás és -történelmietlenség Mindez hathatósan segítette, hogy a részt mindig valami érzéki-érzelmi egész, esztétikai világegész részének érezze, hogy a részt mindig valami érzékiérzelmi egész, esztétikai világegész részének láttassa. Ha nyelvi bűvöletének varázsa által, ha elbeszélő kedve által részről részre vezettettük magunkat, nem érzékelünk hiányt: a rész légköre mindig egy nagy egyetemes egész felé látszik nála mutatni. Ha azonban eleresztjük kezét, ha nem lépünk vele szava zenéjére mozaikról mozaikra, ha tárgyias távlatba, ha oksági distanciába állítjuk művét, ha az egész oldaláról nézzük a részt — regényvilágának logikája megbomlik, kompozíciós kapcsolásai mindennemű lélektan oldaláról értelmüket vesztik, a cselekmény végeredményei esztétikai tekintetben kétes hitelűek lesznek. Előadásának személyessége az egész cselekményvezetés oldaláról esetlegessé, szeszéllyé, biztonságérzetének fölénye a részek logikáját semmibe vevő önkénnyé válik. Fölfokozott várakoztató fordulatai a regény belső történelme szemszögéből puszta technikává, fogássá, modorrá üresednek; eleve biztos végeredményei pedig revelációs és katartikus erő nélkül következnek be, s érdektelenek maradnak.