Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

Az 1891. október 23-án rendezett házszentelőre meghívták az éppen Pesten tartózkodó Munkácsy Mihályt, egy sereg ismert írót, színművészt, festőt, politikust — köztük Tisza Kálmánt (Jókay Jolán VIII. 77.). A lombos fáktól körülárnyékolt „mesés, bűvös helyen" hortobágyi bikakoponyával, pajzsokkal, dárdákkal, cserkesz tőrökkel, hadibárdokkal, íjakkal, miseruhákkal dekorált helyiség vezetett az ebédlőbe, melynek óvelencei bútorzatát csavart lábú szekrények egészítették ki. A fogadószoba falát zöld szövettel vonták be. A fehér jegesmedve bőr mellett veres szőnyeg futott végig a padlón. Kiemelt helyre került a szegedi nők ajándéka. Itt kapott helyet Huszár Adolf mellszobra, Horovitz Lipót festménye és Baditz Ottó Laborfalvi Rózát ábrázoló képe. A sarki kandalló tetejét csecsebecsék díszítették. Volt ott asztali óra, zsebóra, gyertyatartó, sőt még egy kókuszdióból készült kutya is. Az asztalon oklevelek hevertek. Egy termetes bőrdívány fölött egy Mészöly-kép, Jókai önarcképe és Barabás Miklós Laborfalvi Rózáról készített festménye függött. Üvegezett szekrénykében voltak kiállítva Jókai faragásai. Bosnyák kés társaságában őrizte a hazai emlékeket a komáromi nyalka fakulacs. A kék szövettel bevont hálószoba főhelyén egyszerű faragott ágy állt, az asztal mellett két szék. Az ágy fölött függött Laborfalvi Róza arcképe és Jókainak az édesanyját ábrázoló festménye. A sarokszobában — a tulajdonképpeni dolgozószobában — Zichy Mihály vázlata mellett Jókai Rózának A tél c. domborműve fogadta a látogatót. A két nagy üvegezett szekrényt Jókai díszkötésű művei és könyvtárának kötetei töltötték meg. A szekrények előtt íróasztala állt — jól telepakolva órával, kalamárissal, porcelánkakassal, rézből készült sündisznó mintázatú levéltartóval. Az asztal egyik sarkán kicsinyített könyvtárként sorakoztak egymás mellett a „rezes sarkú könyvecskék", a noteszek. Üvegszekrény őrizte ásvány-, csiga- és kagylógyűjteményét. Két kártyaasztal húzódott meg mellettük. Központi helyen állt a komáromi tulipántos láda, amelyben — önálló múzeumként — gyermekkori emlékeit tartotta (Szívós Béla: Jókai dolgozószobája, Vasárnapi Újság 1893. december 31.) Ahogyan könyvtárában egymás mellé sorakoztatta a tudományos ritkaságokat és a sablonos újdonságokat, éppúgy találhatók relikviái közt időálló műalkotások és feledésre méltó tárgyak — emlékeket feltámasztó útitársak és semmitmondó apróságok. „Relikviatárában" a fegyelmező puritánsággal jól megfért a dekoratív stilizáltság. 1891. április 4-én részt vett a Szegedi Nőegylet képkiállításán és hangversenyén. Erre az alkalomra „egy veres bársony arannyal hímzett karosszéket és egy ahhoz hasonló asztalt" kapott ajándékba. Ennél a „királyi trónusnál" olvasta fel a Petőfi eszmecsírái c. írását és az Ezredév c. ódáját. (Jókay Jolán VIII. 71— 73.) Az „arany trónust" és az asztalt fogadószobájában helyezte el. Egész életében érdeklődött a technikai újdonságok iránt. Érthető, ha a különleges tárgyak, gépek és eszközök is helyet kaptak „relikviatárában". Szívesen járt Petőfivel az egyik Váci utcai kurta kocsmába azért, mert „a Sperlnek volt egy muzsikáló szekrénye, ami szépen tudta legördíteni a »Stradella quadrillt«". (Az én életem regénye, HhM 5:218.) Fiatal kora óta foglalkoztatták a „szellemíró asztalok" (Politikai divatok, JKK R 14:611.), majd egy különleges mosógép (JKK Följegyzések 1:63.), aratógép (Űj földesúr), fotográfgép (Nincsen ördög, JKK R 56:105.) és a repülőgép (A jövő század regénye). A századfordulón említette a Vörösmarty apánk c. visszaemlékezésében, hogy „Vörösmarty Fóti dalának mind a két pályadíjas dallamát megtartottam