Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)
118. számú villa első emeleti lakását, hol műterem is volt [Feszty] Árpád számára." (Jókay Jolán VIII. 59.) 6. A Bajza utcai „palazzóban" „... ketten vagyunk: én meg az íróasztal. Élőlény ez már, aki beszél velem." (Solitudo) Jókai — az általa idealizált — „enteriőr-múzeumot" legtisztábban a Bajza utca 19. számú házban valósította meg. Szinte ideális helyzet állt elő, amikor Feszty Arpádék felépítették közös házukat, mely a velencei Canal Grande egyik palotájára emlékeztetett. Itt mindketten egyéni ízlésüknek megfelelően tervezhették meg és rendezhették be jövő életük munkahelyét. Fesztyék a földszinten, Jókai az emeleten, ahová az új kor hangja és levegője is felhatolt. S az író — mint egész életében — most is nagy kedvvel látott az újrakezdéshez. Hogy megvalósítsa régi álmát — bebútorozza emlékeztető-ösztönző munkahelyét s „kiállítsa" írói emlékeit. Hogy az utókorra hagyományozza „irodalmi múzeumát". „ö maga lépte ki a ház helyét, maga rajzolta lakása tervét, hogy hány lépés legyen dolgozószobája". (Jókay Jolán VIII. 70.) Gondosan ügyelt arra, hogy elegendő hely jusson a megszokott kerti séták pótlására, hogy itt is „fejben fogalmazhassa" műveit — fák helyett a bútorok között. Az ő kívánságára építették dolgozószobája mellé hálószobáját és az ebédlőt. Figyelembe vették azt is, hogy ne kelljen különböző hőmérsékletű szobákon keresztüljárnia, mert a meghűlés gyakran „megsanyarta". (JKK Levelezés 1:132.) Maga gondoskodott bútorai és használati tárgyai kiegészítéséről. Az 1890ben vásárolt fehér medvebőrt és a székeket a „meghosszabbított" dolgozószobájába, a képeket és az Olaszországból hozatott faragott bútorokat pedig az ebédlőben helyezte el. (JKK Följegyzések 2:79.-804.; Váli Mari 377.) 1891 nyarán még felügyelt „apróbb emléktárgyai" költöztetésére (Jókay Jolán VIII. 75.), de augusztusban — hogy ne legyen láb alatt — Komáromba látogatott az ipari kiállításra. Hazatérve már berendezve találta a Bajza utcai „legvígabb házat", melynek emeletét — Mikszáth Kálmán szavaival — „egészen az öregúr kényelmére építettek". (I. m. 2.k. 266.) Herczeg Ferenc szerint „művészi ízléssel, nemes fényűzéssel bűbájos művészfészket varázsoltak" Fesztyék a Bajza utcába (Jókai Mórnál, Magyar Szalon 1894. 700.). Emelte a berendezés ünnepi hangulatát — s az ízlésváltást is tanúsítja — a „szegedi nők" ajándéka, a bíbor asztalka és a bíbor karosszék. Amikor az emlékeztető praktikus bútorok háttérbe szorulnak múzeumhoz hasonló szobájában, már kiszámított adalékot szolgáltat önmagáról az utókornak (Sőtér István: Jókai Mór, Bp. 1941. 45.). Az olasz mintára épített ház kis kertjét Jókai ültette be „saját maga oltotta rózsákkal és szőlővenyigékkel". (Jókai Jolán VIII. 71.) ö nevelte a lakását védő növényfüggönyt is, hogy „mint ezüst hárfa húrjain keresztül láthassa maga előtt" a kinti világot. Néhány évre rá már megnőtt „a szépen ápolt, dúsan tenyésző növényzet... Különösen szép nyáron át a vadszőlővel dúsan befuttatott pergola, amely a verandán ülőket az utcán járókelő elől rejti el." (Kacziány Ödön: Jókai lakóháza. Vasárnapi Újság 1894. január 7.)
