Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

1883 februárjában — negyvenéves írói jubileumán — a Petőfi Társaság ünneplő tagjainak Jókai „rendre megmutogatta emléktárgyait, csigáit, jegyzeteit", ezzel a megjegyzéssel: — „Azt akarom, hogy szobám így legyen berendezve a múzeumban, mint most van [. . .] Ezt az országnak hagyom." (Hegedüsné 316—317.) Az ünneplés újabb felvonásaként komáromi díszpolgárrá választották Jókait, s meglepték a komáromi tulipántos ládával. A gyertyánfából készült láda tetején Komárom látképét virágkoszorúval övezték; négy oldalán a szülői ház, a családi otthon, a gimnázium és a városháza látható. A belsejében koszorúkat helyeztek el. Egy külön fiókban voltak az emléklapok s egy albumban 34 iskolatársának és barátjának az arcképe. Jókait könnyekig meghatotta a kedves ajándék. ,,Az az óhajtásom — mondta —•, hogy halálom után ezen láda így kerüljön a többi holmijaimmal a múzeumba és így álljon az asztalom mellett, mint életemben tartom. Mert ez a láda ittmaradt tanúbizonysága életemnek." (Jókay Jolán VIII. 47—48.; Hegedüsné 323.) Már kezdetben is felismerték Jókaiék, hogy sok kényelmetlenséggel jár a Stáció utcai ház, de a füredi villa pótolta hiányosságait. Az 1880-as években — amikor az öregedő Laborfalvi Róza erejét meghaladták házi teendői — újabb szakasz kezdődött a relikviák életében. .A velük együtt lakó Jókay Jolán és férje 11 év után elköltözött, s Jókaiék is búcsút mondtak a „sok drága emléket őrző" Stáció utcának (Váli Mari 355.). 1882 januárjában a város megvásárolta a házat, melyet az első világháború előtt „elnyelt a föld, hogy helyén kegyetlenül emelkedjék a spekuláció bérpalotája". (Az Újság 1914. február 22.) Jókaiék legelőször a „gyönyörű kocsikat és lószerszámokat" adták el (Jókay Jolán VII. 35.), s ezzel kezdetét vette a nagy búcsúzkodás. Ezen a télen írta meg Jókai a Búcsú házamtól c. versét, melyet a családnak olvasott fel legelőször. Laborfalvi Róza — egy kissé Jókai is — helyét nem lelve keresett újabb és újabb „otthont". Az író nem ellenkezett, de mindig saját maga rendezte be egymás mellett dolgozószobáját és az emléktárgyakkal telített „fogadószalonját". Ragaszkodott bevált szokásaihoz. 1882 elején a Kerepesi (a mai Rákóczi) útra — Hegedüsné szerint a 17., Mikszáth szerint a 21. szám alatti „modern alakú emeletes házba" költöztek a Rókus kórház mellé, a Fehér Kakas vendéglő épületébe (Blaha Lujza i. m. 254.). Kibérelték az egész első emeletet, de a kis szobákban így is szűkösen fértek el. Jókai maga készítette el a la.kás beosztásának tervét „és a szobákba belerajzolta, hogy a bútorokat hova helyezzék". (Hegedüsné 315.) S bár „dolgozószobája elég kényelmesnek látszott (Petiné III. 68-b.), 1886 májusában „semmi se jó alapon" kiköltöztek a „tisztelt ház" szomszédságába, a Sándor (a mai Bródy Sándor) utcába. Ismét bizonytalan, hogy hányas számú házba (vagy házakba), Mikszáth 36-ot írt; egy 1886. december 30-án kelt levelében Jókai is, Jókay Jolán pedig 17-et és 21-et (VIII. 24., 28.). Az is feltételezhető, hogy három — s egyszerre két — lakásban laktak. Laborfalvi Róza halála után Jókai — szabadulni akarván felesége megrázó és visszahúzó emlékétől — megrostáltatta tárgyi hagyatékát. Fogadott lánya vállalkozott erre a feladatra. Amilyen pazarló bőkezűséggel gyűjtötte a bútorokat és használati tárgyakat Laborfalvi Róza, unokája éppoly szilaj hévvel juttatta őket kótya-vetyére. 1887 májusában egy újabb „fészekrakó", Jókai Róza „hymen-hírére" kicsi lett a Sándor utca. „Ekkor fogadták ki az Andrássy út [ma Népköztársaság útja]