Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

tázta, hogy néhanapján Laborfalvi Róza is sikert aratott a füredi színpadon a „fiatalságukat kereső Öregurak közt" s a családtagoknak ünnepi felüdülést jelentett a Balaton. Az ötvenes és hatvanas években a pesti lakásokból kiszorult bútorokat folyamatosan költöztették a Svábhegyre. A Stáció utcában — főleg a hetvenes évek elején — már bőven elfértek a bútorok s így a balatoni villát új berendezéssel kellett ellátni. „Első füredi beszerzésükként" még 1863-ban hozatott Laborfalvi Róza egy falusi asztalostól új ágyat (Hegedüsné 150.). Ö gondoskodott a villa bebútorozásáról is. Pesten vásárolt egy antik íróasztalt meg egy szekrényt s 1871 tavaszán leküldte őket Füredre. Az üvegezett teraszon állott a papagáj emlékezetes rézkalitkája (Váli Mari 306—307.). Az udvaron Jókai helyezte el a fehérre festett padokat és a kerti székeket. Az esti étkezés után, ha a feleségének nem volt kedve kártyázni, gyakran lement „a terasz előtti kertbe s ott levő fapadok egyikén végignyújtózva — a csillagos ég felé fordított arccal — olyan nyugodtan álomba tudott merülni, hogy csak Róza néni hívó szavára ébredt fel" — írta emlékezésében Peti Józsefné. (II. 339-b.) A virágtartókon és a tihanyi kecskekörmökön kívül a villa nevezetessége volt a „rekeszekkel ellátott óriási kosárládikája Róza néninek: ebbe jól be lehetett pakolni a törékenyebb holmikat p. o. [. ..] befőttes üvegek egész tömegét." (Petiné II. 320.) A konyha valóságos „gyűjtemény-múzeummá" változott. (Fesztyné: A tegnap, 71.) Az üveges teraszra Károly bátyja „készíttetett egy szép gótikus formájú garnitúrát, kanapét, hozzá székeket, melynek ülése kukoricalevélből készült fonállal volt beszőve". Ezt az ajándékot Károly komáromi öreg bérese és gazdája faragta (Hegedüsné 263.; Váli Mari 306—307.). Peti Józsefné szerint Jókai „akárhányszor olyan nyugodalmas sziesztát tartott, a balatonfüredi villa üveges teraszának kukorica fonattal bevont pamlaga karjára hajtott fővel, mintha pehelylyel töltött párnán feküdnék". (II. 339.) A füredi kiállításon levő keményfa kanapé ismeretében bízvást állíthatjuk, hogy ez a hasonlat Jókai túlzása, s tőle vette át unokahúga. A Mire megvénülünk c. regényben ugyanis azt írta, hogy Sárvölgyinek „kényelembe tenni magát ugyan nehéz tudomány volt azon a náddal font karos lócán, amit a házigazda pamlagnak titulált". (JKK R 16:108.) Tavaly vásárolta meg a PIM Jókai „ódon faragványú" füredi karosszékét, amely a Baradlayak elnöki székére emlékeztet (A kőszívű ember fiai, JKK R 27:169.). A nyaraló legnépszerűbb bútordarabja volt a háromlábú csillagvizsgáló, a tubus. Minden bizonnyal ezt a teleszkópot „fedezte fel" Jókay Móric — Károly kisebb fia — 1864-ben Hathalom, a kunhalmokra telepített szőlők közt, egy mecsetszerű épületben Ihász Imrének — Etelka apósának — a birtokán. A Váli Mari által Pápán „nevelt" Ihász Lajosnak az apja nagy műgyűjtő volt, híres sarkantyú- és nyílgyűjteménye a Nemzeti Múzeum tulajdonába került (Petiné II. 151—152.). ö ajándékozhatta Jókainak ezt az emlékezetes refraktort, amelyet 1871-ben Hegedűs Sándor szállított Füredre, hogy az író vendégei társaságában nézegethesse vele a csillagos eget, s azt, hogy kik érkeznek a Kisfaludy gőzösön (Utolsó napjai a fürdőidénynak, Életemből I. rész NK 96:354., 358.; Hegedüsné 255., Petiné II. 280-a). 1895-ben, Jókay Móric halála után Károly bátyjával vigasztalást remélve vizsgálták vele a Mars és a Saturnus titkait (Jókai levele Hegedűs Sándornéhoz, 1895. május 28-án; OSZK Kézirattár Fol. Hung. 2261.; Jókay Jolán IX. 26.). Ezzel a távcsővel — amelyről notesz-feljegyzéseiben 1874 körül emlékezett meg először (JKK Följegyzések 2:28.) nemcsak az égi titkokat