Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)
A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)
tal, úgy hatott a belépőre, mintha virágoskertben lenne. A sarokban állt a nagy empire arany óra, mellette a pohárszék, nagymama féltett csészéivel. Ez bátyámat annyira meghatotta, hogy szép szemei megteltek könnyekkel, reszkető kezével gyengéden megsimogatta a régi bútorokat, örömtől és fájdalomtól volt áthatva ismét újra látni a már rég elmúlt kedves otthont. Mikor ezt mind látta, megölelte édesapámat és azt mondta: »Ugyan jól tetted kedves Károlykám, hogy visszavarázsoltad régi otthonunkat«. (VII. 56.) * * * Az egész Jókay-család ereklyeként őrizte az írótól kapott — s többszáz tételből álló — emléktárgyakat. Ezek az ajándékok jelezték és elmélyítették az egymáshoz tartozást. 1856-ban a nagyapja, Jókay Sámuel vékony karikagyűrűjét Váli Marinak, 1899-ben pedig Laborfalvi Róza jegygyűrűjét Feszty Másának ajándékozta Jókai (Váli Mari 392.). 1859-ben a Svábhegyről írt Szigligeti Ede feleségének levelet, s ebben megkérte, hogy a 19 évesen férjhez ment Váli Marinak vegye meg a menyasszonyi koszorút. Ezt a levelet — mely a Kritikai Kiadásból hiányzik — a debreceni Déri Múzeumban őrzik egy darabka mirtuszlevéllel. Az 1860-as évek elején Jolánnak ajándékozott egy „elefántcsont bordájú legyezőt: kék selyemre festett fuksiákkal". E kedves emléktárgyat Jókai festette ki: „most is úgy van — írja Hegedüsné — mint azt ezelőtt 40 évvel kaptam, mert soha nem használtam, nehogy eltörjön". (158.) Kéry Gyula felsorolásában ez a relikvia Laborfalvi Róza tulajdonaként szerepel. 1847-ben füredi emlékkel szerzett Pápán „igazi örömöt" (Petiné I. 295.), majd Berlinből hazatérve borostyánkőből faragott mandzsettagombokkal ajándékozta meg a család tagjait (Váli Mari 309.), 1878-ban Párizsban a feleségének vett „egy gyönyörű nagy solitaire gyűrűt 1000 frankért, mit néni állandóan hordott". (Jókay Jolán VII. 11.) Jókay Jolán említi, hogy 1879-ben „Jó bátyám még a romok városából [Szegedről] is tudott valamit számunkra hozni, mindegyik számára hozott egy szegedi bicskát. Az én késem gyöngyház acél szöggel." (VII. 15.) 1886 karácsonyán „Bátyám mindenkinek adott egy-egy szép emléket Róza néni sok szép holmija közül — írta Jókay Jolán. Mari húgának is küldött egy fekete zománcos nyakéket, gyémántokkal kirakva. Azt mondta bátyám: Ez lesz jó Mariskának, ez a fekete ékszer az ő bánatos lelkéhez való. Ezt az ékszert adom neki, nénéd ezt nagyon szerette és Marit is, meg Mari megérdemli [...] Bátyám elküldte Eszter néninek Róza néni egy remek melly-ékét; egy tyúkcsalád igaz gyöngyökből és velencei aranymunkából. Igazi műremek. Ezt bátyám a Kakas Márton emlékére vette néninek [. . .] Etelke kapott egy szép kardiszt és egy türkizes gyűrűt, melynek párját nekem adta bátyám." (VIII. 48—49.) A következő évben is küldött Jókay Jolánnak emlékdarabokat Jókai Laborfalvi Róza hagyatékából. (OSZK Kézirattár, Fol. Hung. 2261.) Ö kapta meg a virágokkal díszített komáromi varróasztalt is (Jókay. Jolán VIII. 49.). Károly bátyjának Olaszországból egy híres fürdőépület kőkockalapját hozta el, s ezt „a pápai főiskola múzeumába" helyezte el a megajándékozott. (Petiné, III. 248.) 1900. július 31-én végrendeletileg intézkedett „azon kedves rokonainak adandó emlékekről, akik szeretetekben megtartották". (Váli Mari 409.) Jókai ajándékait kegyelettel őrizték a család tagjai a „búbánat és a boldogság korszakban is" (Petiné I. 295.). Jókai hagyatékában is szép számmal találtunk olyan