Kerényi Ferenc - Nagy Miklós szerk.: Az élő Jókai. Tanulmányok (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1981)

A MŰHELYBŐL - Szekeres László: Tanúink, a relikviák (Jókai Mór tárgyi hagyatékáról)

Az osztozáskor kapta meg az emlékezetes kanapét, melyen könnyezve búcsúzott édesanyjától (Hegedüsné 13.), s melyen még Petőfi is ült (ifj. Hegedűs Sándor i. m.). Ebben az időben vitték a Svábhegyre, esetleg a Magyar utcába édesanyja ,,bőrzsöllyeszékét" és a „nagybőrdíványt", amely Peti Józsefné feljegyzései szerint 1863-ban Jókai dolgozószobájában volt (III. 111.). A hol karosszéknek (Hegedüsné 36.), hol bőrzsöllyének (Váli Mari 131.), hol pedig bőrszéknek (Váli Mari 121.) nevezett ülőbútort Károly vette édesanyjának 1848-ban, amikor az egy sétakocsikázáson vállperecét törte. „A nagy fájdalomtól ágyba nem fekhetett, így egy oly kényelmes zsöllyét vett édesapám, hogy abba hátát megvetette és kényelmesen alhatott." (Hegedüsné 36.) Váli Mari szerint ezt az „óriási támlás bőrszéket gépszerkezetével szinte át lehetett olyanná alakítani, hogy reá ágyat vessenek". (121.) Lehetséges, hogy ezt a kedvelt, esetleg közben átalakított bútort használták második házassága idején is; s ez volt az a bizonyos „nappal szék, éjjel ágy". (Váli Mari 440.) A szülői hagyaték felparcellázása után a bútorok tovább növelték a komáromi idők nosztalgiáját. Jókai 1865 elején a Mire megvénülünk c. regényében említette „az édes otthont [...] ahol az édesanya oltalmazó keze megóvott minden gyermekkori emléket". (JKK R 16:344.) Jókay Eszter ennek hatására írta meg a szülői ház történetét, mely Jókai szerint nagyon tetszett „illetékes körökben". (JKK Levelezés 11:60.) Az egész családnak kedveskedett Jókay Károly 1873-ban — amikor bérbe adva ékeli birtokukat, beköltöztek az ősi házba, s enteriőr-kiállítást rendezett be édesanyjuk szobájában. Jókay Jolán szerint „nagyanyám szobáit ismét helyre állították régi formájukba, nagyanyám bútorait visszahelyezték régi helyükre, ágy, szekrény meg az öreg pohárszék, melyben nagyanyám féltett csészéit tartotta, ismét régi helyére került. De még a nagy empire aranyozott óra is visszakerült helyére [a kis asztalra] mahagóni tokjában, melynek üvegtáblája azon éjjel keresztülrepedt, mikor nagyatyám meghalt. Ezt az üveget úgy hagyták nagyatyám halála óta, sőt még én is így kaptam az órát. Nagyanyám semmiért sem engedte volna új üveggel felcserélni a törött táblát, mert az szent emlék volt előtte. A háznál levő kertet is nagyon szépen helyre igazították, az udvar tele volt virággal, a kerítés körül málnabokor, a palánknál meg fügefa, édesapám kedves gyümölcse. A régi fákból nem maradt meg más, mint az udvar közepén egy öreg szederfa, melyet azért nem vágtak ki, mert ez a fa volt Móric bácsi gyerekkorának az ő »Becse«." (VII. 55.) 1873 tavaszán Komáromba látogatott Jókai. Az első út édesanyjuk házához vezetett. Károly vitte haza a szőnyi vasútállomásról. Jókay Jolán szerint: „Mikor megállt kocsijuk az öreg ház kapuja előtt, melyen még ugyanaz a szép, remekbe készített empire zár volt, melyet egy lakatos nagyapám számára készített a ház építésekor és azok a zöld ablakok a házon, melyeken édesanyjuk szokott kinézni az utcára, bátyámat meghatotta a régi emlékek megújítása, lehajtott fővel jött végig a márványoszlopos folyosón, végigjártatta szemét az oszlopokon és felsóhajtott: »De sokat ugráltam én ezeken !« [...] Mikor belépett édesanyja volt hálószobájába, mely épp úgy volt berendezve, mint nagyanyám idejében, azokkal az ő kedves öreg bútoraival, a bal oldali ablaknál volt a dobogó, rajta az öreg szék, és nagyanyám varróasztalkája, melynél dolgozgatni szokott és engem tanítgatott. Az ablak párkányán ott nyíltak nagyanyám kedves virágai, a sárga viola, rezeda és a bazsalikom, melynek szaga elárasztotta a szobát kellemes illat-