Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
ványan már, szép, erős feje összeesve ezer pergamenszerű ránccal a fehér párnák közt, az orra körül, az állán már lila-kék árnyékai a közeli hálálnak". Szavai nyomán képpé csendesül Telekdy lassú pusztulása: „Rézsút esett a betegágyra a gyönge vörhenyes alkonyatfény ; az őszi, halovány sugarak nem táncoltak a fehér párnán; mozdulatlanul koszorúzták kiaszott vállát a petyhüdt ingben és szinte ökölnyi vázszerű öreg fejét. A borotvált arca sárga volt és mozdulatlan, a térdei gúzsba felhúzva, hogy a nyűtt paplan hegykúpot ábrázolt felette". Szívesen feledkezik el a tájban, amely azonban nem az élő természet darabjaként merül fel emlékezetében, hanem mintegy közvetve, a festett tájkép keltette élmény reflexiójaként: „elnéztem az elgazosodott virágágyak puszta kóróit, a gyep rozsdabarnára ázott foltjait, a lombtalan fákat, amiket szegény Jenő ültetett, s a málnabokrok fekete, kusza rajzát, amik olyan erősen, édesen illatoztak e nyáron". Ez a festői élmény olykor megfoghatóbb valóság számára, mint a tények, események, tárgyak tömege. Ez különösen szembetűnő a pergő, eseményekkel, fordulatokkal zsúfolt részletekben. Vodicska Jenő öngyilkosságának tényei a szavak mögött maradnak, s érzékletesen csupán az őszi, kusza kert, a vedlett udvar, a dércsípte virágszőnyeg képe jelenik meg a regényben. A szinyéri tűzvész káoszából meglepő-tisztán rajzolódik ki egy-egy gondosan megfestett kép: a grófi park fekete lombsűrűje sötét tömegben rajzolja ki a fák kemény árnyékát a rózsaszinellő ég hátterébe; a parasztok vaskos alakja feketén, egytömegben mozgott a rőt félhomályban. Máshol a képek is elmosódnak és csupán a színek vetődnek fel az emlékezés hullámain: „Mélán kék, komoly férfiszemeket láttam, hosszúkás lágy vonalú arc bágyadt fehérségét, szinte betegesen felpirosló ajkakat a sötétszőke bajusz alatt. A két aranysas csillogott, vakított a búzavirágkék atilla kihajtóján, a nyúlánk fiatal álakon végigsurrant a vörös stráf". A színek élnek azon az emlékképen is, amely Pórtelky Magda fiatal pap-testvérének első miséjét idézi fel: a tömjénködös félhomály, a boltívek elnyúló, messzi árnyékai, a smaragd és rubinszínű ablaküvegeken át a fénysávok pásztás, színes, menny or szágias bűvölete, a fehércsipkékbe burkolt nagy oltár, a mély, fakó, aranyderengés, az egyház álmatag színű, sárga és fehér köntösei. „Sehol annyi színe-illata nincs a szónak ... mint itt akkor, az ősi lápvidék, a megbolygatatlan nádak-erek kerítette tájon" — írja Kaffka szülőföldje nyelvéről. (Színek és évek). A Mária évei hősnője pedig tétován áll egy múló érzés nyomában, ami „szóval kifejezhetetlen, csak valami illat juttatná eszébe tán". Kaffka, aki novellát írt a szagok, illatok megszállottjáról, az érzéki élmények teljességét hajszolja: nem elégszik meg a látás örömének szóbafoglalásával, az illatot, a zenét is rögzíteni akarja művében. Könyve tele van illatemlékekkel, virágok, füvek, gyümölcsök szagával, jószagú szelekkel, pállott ködökkel és fülledt parfümökkel. Itt a fogalmi nyelvre van utalva, még akkor is, ha egy-egy emlékről csupán az érett málna szaga maradt meg számára. De a zene, az élmény dallama már át-áthallik a szavain, s szinte lírává finomítja a regényt. Az akusztikai hatás kedvéért igénybe veszi a hangutánzó szavakat: zsongott, zizegett a csend. A hangulat kifejezését dallamos szavakra, az alliteráció hanghatására bízza: „Közel a cigányhoz egy-egy nekem való táncossal bomolva, forogva és rezegve ..." összeolvadva „a tánc babonás bolondos lelkével...", „Nyugodtan tűrtem, hogy babusgat, becéz..."; „Szép, szelíd őszi reggel volt..." Némelyik mondata inkább zenéjében őrzi az élményt, ami mellett már másodrendű a tárgyi tartalom: „Lankadt, hajnali zene, fülledt parfümök, hullatag csipkék, szép, szomorú, becses és őrizett emlékem volt egész életemen át ez a
