Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Tudósítás az új világról - Botka Ferenc: A teljesség felé (Szocialista prózánk útja a Szovjetunióban)
kilencen és A, Sz. Szerafimovics Vasáradat című regényét a RAPP magyar szekciója már 1931-ben, illetve 1932-ben lefordította és megjelentette Sarló és Kalapács című folyóiratának könyvsorozatában; 17 s gondoskodott F. I. Panfjorov Bruszki trilógiájának és M. A. Solohov műveinek széles külföldi propagálásáról. 18 De hatottak a magyar emigránsokra a szovjet írókkal való személyes kontaktusok is. A. Sz. Szerafimovics nemcsak bevezetőt írt Illés Béla oroszul megjelenő novellái elé, hanem további alkotásra is biztatta. 19 A. A. Fagyejev jóbarátja volt Hidas Antalnak, Ny. A. Osztrovszkij Zalka Máténak, s visszaemlékezéseikben Hidas is, 20 Zalka is 21 arról emlékeznek meg: mennyi alkotói ösztönzést kaptak orosz kollégáiktól. Külön kell kiemelnünk A. M. Gorkij szerepét, aki hol dorgálóan, hol ironikusan arra sarkalta Illés Bélát, 22 hogy ne csak internacionális témáról írjon, hanem elsősorban saját hazájáról, a magyar nép szociális küzdelmeiről, amit minden másnál jobban kell ismernie. 23 A szovjet irodalom, a szovjet írók ösztönzése nyomán a harmincas évek első felében egy lassan érő, de egyre erősödő folyamat indult meg, amely a magyar emigráció figyelmét a „hazai" valóság felé irányította. Igaz, az idő, az emigráció lassan két évtizednyire növekvő elszakítottsága, e téma élményanyagát már emlékekké szublimálta. Azok érzelmi hőfoka azonban az idővel arányosan növekedett: átszínezték őket a honvágy s az ifjúkor nosztalgiái, amelyek természetes erővel törtek fel az „emberélet feléhez" közeledők érzelmi világában. A harmincas évek közepére ilyenformán kivételesen szerencsés irodalmi konstelláció alakult ki az emigrációban. Beértek a korábbi kísérletek tapasztalatai, amelyek már magukban foglalták nemcsak a „hagyományokat", hanem a szocialista téma korszerű megformálásának, „hogyanjának" a megoldását is. S tegyük hozzá: az alkotó erőknek ez a kulminálása olyan történelmi pillanatban következett be, amikor a külső, de egyben a szubjektív körülmények is egyre erőteljesebben igényelték az igazi, a magas hőfokú művészi alkotást, az élmények, a tapasztalatok érett összegezését. 17 Fagyejev, A.: Tizenkilenc partizán. Ford. Madarász Emil. Moszkva 1931, Centrizdat. 172. p. (A Sarló és Kalapács Könyvtára. Szépirodalmi sorozat 3.) Szerafimovics, A.: Vasáradat. Ford. Madarász Emil. Moszkva 1932. Külföldi Munkások Kiadóvállalata. (A Sarló és Kalapács Könyvtára. Szépirodalmi sorozat 12.) 18 L. pl. e művek visszhangját a csehszlovákiai és franciaországi magyar nyelvű kommunista sajtóban és a Kolozsvárott megjelenő Korunkban. L. Botka Ferenc: A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája. 1919—1938. Bp. 1964.; Botka Ferenc: A franciaországi magyar nyelvű kommunista sajtó irodalmi bibliográfiája 1924—1944. In: „Jöjj el, szabadság!" Bp. 1967. 551—604. 1.; Valamint: Tóth Sándor: A Szovjetunió népszerűsítése a Korunkban. Igaz Szó, 1956. 59—70, és 202—219. 1. 19 A. CepacpMMOBMM : npe^MCJiOBMe. B KH. B. MjiJieui: Bapai< JsTs 43. MocKBa—JlenwHrpafl 1928. MOCKOBCHÍÍ paőoMwíí. 7—8. — Magyarul: Csillag 1955. 3. sz. 561. 20 Hidas Antal: Fagyejev. Kortárs, 1964. 5. sz. 703—738. 1.; és H. A.: A Városligettől a Csendes Óceánig. Bp. 1968. 5—89. 1.; (Szeretlek titeket címmel.) 21 M. 3ajiKa: y opAeHocua. = JlnTepaTypHaH ra3eTa 1935. Ks 55. — M. 3ajiKa : B rocTHx y OcTpoBCKoro. — Paoonaa MocKBa 1936. Ks 31. 22 Illés Béla: Találkozás Maxim Gorkijjal. In: I. B.: Találkozások. Bp. 1946. 37— 42. 1.; és Anekdoták, találkozások, történetek. Bp. 1964. 133—136. 1. 23 A RAPP magyar szekciójának s a magyar íróknak a szovjet irodalmi élettel való kapcsolatainak dokumentumait 1. H3 HCTOPHM MOK/ryHapoflHoro o6i>e,n.nHeHiia peBOjnoiBioHHbix nncaTejieíí. MocKBa 1969, Hayica. 395—426.
