Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)

igazibb dzsentriregényét, a Zöldköves gyűrűt „magyar urak, gőgös, gúnyos, fájdalmas unokája" — írta. Kaffka dilemmájával Török Gyulának is szembe kellett néznie. A pusztulást, s a benne élő, parazitává vált osztályt érzelmileg ő is belülről szemlélte és ábrázolta. Gyilkos erejű, telibe találó és erkölcsileg megsemmisítő képekben fogalmazta meg a dzsentrit. Sejtette, hogy a mélyben készülődik a katasztrófa és sajnálta a fajtájában szunnyadó, kallódásra ítélt tehetségeket.

3

'

1 S mennyire hasonlatosak érzései és gondolatai Kaffkáéhoz, melyekkel pontot tesz vívódásai végére! „Sok mindent nem fogunk megérteni, sok minden fájni fog, ami eltűnt a régi világgal, mégis úgy óhajtjuk az új időket, mint azígéret földjét".

3

'

1 Ady szelídebb rokona szólal meg itt, a nagy barát forradalmi dühe nélkül. A „pimasz szép arccal" fájdalmát és büszkeségét halljuk vissza a vívódó szavakból, a kegyetlen ítéletből. Ez az érzés tölti meg a Színek és évek környezetében született Kerek Ferkót is. Ebben a regényben Móricz Zsigmond is együtt látja a pusztulást jelző vonásokat és a bukásában is vonzó osztály tulajdonságait. Hősét a férfiszépség és okosság, a hányaveti dac és szorgalmas munka, a nagyra, szépre, újratörő lobogás és hirtelen letörő tétlen álmodozás embereként jeleníti meg:

35 mintha a magyar ugar reménytelen fiát akarná megmintázni. Kerek Ferkó, az egyik átmulatott éjszaka után majdnem szórói-szóra Ady szavával sóhajt fel: „Itt mindenki, mindenki elsorvad, aki valami újjal akar előkerülni". Móricz azonban ekkor még nem járta végig kortársai vívódásainak útját, s hőse szép tulajdonságainak szeretete már-már az osztály szeretetével azonosul benne. Később, a harmincas években írt nagy dzsentri-regényeiben a pusztuló világban vergődő hősökre irányítja figyelmét, akik nagy intenzitású, drámai ütközeteket vívnak saját osztályukkal, s bukásuk drámaiságával vallanak világuk halálraítéltségéről. A kortársi magyar irodalomban feltűnik a „sáraranynak" látott dzsentri is. Biró Lajos regényében, a Szentlélek lovagjában a dzsentri-főhős homlokán „a géniusz ragyog", fölényesen okos, tehetséges ember, akit őseitől örökölt fegyelmezetlensége, gőgje, italos szenvedélye taszít a züllésbe és a pusztulásba. A dzsentri és a dzsentri-irodalom útjának egyik utolsó állomását Krúdy Gyula életművében találjuk meg.

36 ö már harag és tragikus érzések nélkül, szomorkásán mosolygó együttérzéssel szemléli a céltalanul halálba sétáló rezeda kázmérokat. Az ő nyíri birtokosai szerint „vége a világnak". A hatalomból már jórészt kicsöppentek s a teljes felbomlásra ítélt, megzavarodó, begubódzó, félhalottakra hasonlítanak. Az író bonckése a csontig hasít, de kegyetlen diagnózisát lírája és félöntudatlan nosztalgiája kíséri. Kaffka dilemmájában tehát nagy korprobléma jutott felszínre. Éppen ezért a regény nosztalgikus hangulatú részletei sem szorulnak mentegetésre : minden mozzanatát a művészi és történelmi hitelesség igazolja. Az író a hulló dzsentri regénybefoglalásával olyan jelenséget fogalmazott meg, amely a nagy kortársak szerint is a századforduló magyar életének legtipikusabb problémája.

37 Témája így nem sodorja az irodalom perifériájára: a pusztulás világának bemutatásával az egész magyar társadalmi fejlődés betegségének gócát tudja 33 Török Gyula: A zöldköves gyűrű. 1956. 15. 1. Domonkos Mátyás bevezetője. 34 Török Gyula: Glossza. Jövendő, 1916. 35 Nagy Péter: Móricz Zsigmond. 1962. 82. 1. 36 Komlós Aladár: Tegnap és ma. 1956. 288. I. 37 Móricz Zsigmond: Kaffka Margit. Nyugat, 1912. 1. k. 212. 1.