Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)

kinagyítani. A dzsentri sorsában leplezetlenül jelentkeznek a társadalmi bomlás tünetei, s az így kialakuló kép színeit még markánsabbá teszi a dzsentri tragédiáját megtoldó keserű női sors fénytörése. Ezért mondhatja el a Színek és évekről Móricz Zsigmond, hogy a társadalom bírálója „ebből a regényből sokkal több törvényszerűséget vonhatna le, mint magából az életből".

38 Ezért minősítheti felsőfokon Schöpf lin Aladár: mint társadalomrajz, „a legnagyobb szabású magyar regények közé tartozik".

39 S ezért üzente meg az írónak szülővármegyéje a regény megjelenése után: kegyetlenül csúffá teszi, ha megbántott földjére teszi a lábát. * * * Kaffka dilemmája nem zilálta szét a regényt: a Színek és évek teljes mű, remekmű. Az író egyéni sorsának tanulságai és a történelem alakulásának tényei találkoztak benne — egymás támogatására. De a teljes művészi megvalósulásnak más forrása is van: a regény stílusa, mely önmagától simul az anyaghoz, mely minden elemével a szeretet és ítélet, a harag és kétségbeesés érzelmi és értelmi káoszának elrendeződését szolgálja. A Színek és évek a magyar impresszionista próza egyik legszebb alkotása. Kaffka kortársai és kritikusai hamar észrevették a nagy regény impreszszionista természetét, és ha különböző irányból közelítettek is hozzá, egyazon írói látásmód meghatározása körül jártak. Amikor Móricz Zsigmond a regényben megnyilatkozó női szemlélet sajátosságait kutatja, amikor Schöpf lin Aladár a pontos megfigyelésben látja Kaffka fő erényét, amikor Király György a prózába áradó lírára figyel fel s amikor Radnóti Miklós a dokumentum erejét érzi a regényben — voltaképpen az impresszionista próza egy-egy vonását rajzolja meg.

40 Az impresszionista jelzővel már ritkábban találkozunk a Kaffka-irodalomban, s ilyenkor is főképpen a festői látásmód, a színkedvelő nyelv jelenlétére utal. A festői rokonság emlegetése jogos: az impresszionizmus elsősorban festői irányzat s ennek közvetítésével terjeszti ki hatását az irodalomra és a zenére. A Színek és évek megszületésekor ez a közvetítés már aligha látható: az új irányzat az irodalomban is önállósult kísérletek útján tör előre. Mégsem lehet közömbös, hogy Kaffka Margit, a magyar irodalmi impresszionizmus egyik kiemelkedő képviselője indulásától kezdve vonzódott a festészet világához. Művészi vágyainak első megnyilatkozásai idején a szavak és színek egyképpen vonzották: hagyatékában ma is láthatunk néhány rajzot, festményt, melyek kezdetlegességein is áttetszik a kifejezés-keresés. Szenvedélyesen foglalkozik a festészet problémáival, kedvelt hősei között gyakran akadunk festőre. Egyik korai novellájának, a IVyámak a hőse pedig láthatóan impresszionista eszményeket követ: „a nedves, ködös őszi estéje a Belvárosnak, a villamos lámpák sápadt világa körül pókhálós ködudvar, és összetört, szétmállott visszfényük a nedves aszfalton — jellemzi egyik képét. — A téma nem volt új, de az volt a levegő, a köd, amelynek minden szemecskéje fénytörő, az elmosódott körvonalak nagy igazsága, a kép illata ..." Festőnő áll az Állomások középpontjában is, 38 Móricz Zs.: i. h. 39 Schöpflin Aladár: Kaffka Margit. Nyugat, 1912. 2. k. 937. 1. 40 Király György: Kaffka Margit. Nyugat, 1920. 1. k. 4—12. 1.; Radnóti M.: i. h.