Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Tóth Dezső: Móricz Zsigmond forradalomszemléletéhez (Báthory és Bethlen alakja Móricz Tündérkertjében)

Valóban az alak művészi igazsága, olvasókban keltett elsődleges hatása szinte kritikáját adja annak a koncepciónak, amit elsősorban, a tudatos írói szándék szerint képvisel. Van valami az egész alak epikus lényegének ellentmondó lirikum Bethlen Gáborban, amit Németh László vesz észre, és így fogalmaz meg: „Bethlen Gábor a nagy munkások közül való s a munkára szánt emberben mindig elpusztul valami, amire fájdalommal gondol: a szabadon nőtt természet nemessége, a kifejlett emberpéldány. A nagy munkás körül nőnek, boltosodnak a falak: de ezekbe a falakba egy szép, szabad ember van befalazva; az, aki ő lehetett volna, ha nem áll be pallérnak. Munkája fényében, mint annyi nagy munkás, Bethlen Gábor is boldogtalanul vacog."

9 Ha nem is ezzel az általánosító érvénnyel, ahogyan Németh László megfogalmazza, de az alakra vonatkozóan mindez igaz. A békés építés illúziójának, az „ahogy-lehet" Bethlen Gáborának, „a számító, szögletes fejű, polgár szabású fejedelemnek" ebben a kisejlő tragikumában adja Móricz akaratlanul és halványan — az alak kritikáját. Vagy talán nem is kritika ez, hanem annak a bukott forradalom fölött érzett elnyomhatatlan tragikumérzésnek beszűrődése a számító „ország-tatarozó" alak rajzába, ami magában a kompromisszumot kereső Móriczban élt. Móricz érezte, valószínűleg politikailag is, de a jellemformálás művészi megoldása során biztosan: nem ez a teljes élet útja. Nemcsak elszürkült tehát Bethlen alakja — ez még csak az írót bírálná, azt az eszmei alapot, amelyen megfogant a figura — de van Bethlenben valami tragikus vonás is. Azaz Móricz magába Bethlenbe is beleoltotta a kétkedést és diszharmóniát, a kényszerű lemondás bánatát. Az „ahogy-lehet" út nemcsak rossz út (ezt fejezi ki, ha lehet ennyire részletezni, az alak szürkesége), de hogy ez az „ahogy-lehet" út fájt is Móricznak, ezt fejezi ki Bethlen tragikuma. És itt kap jelentőséget a házasság és szerelem motívuma is: Bethlen életében a két nő alakja a maga benső kettősségének epikus megjelenítése. „A munkás életre jó társat kapott az erényes, éles eszű, aggodalmaskodó Károlyi Zsuzsannában, aki úgy hál vele, mint a lelkiismeret." De „ ... a lázadásra, az elvágyásra, a megölt Bethlen Gábor fel-felidézésére is kapott társat: Báthory Gábor elzüllött húgát. Ennek a tilos karjában a befalazott ember lélegez fel s a múló boldogság az életre szóló boldogtalanságot teszi tudatossá" (Németh László.)

10 Nem véletlen, hogy Alszeghy 1935-ös, már idézett bírálatában felszisszen Bethlennek Báthory Anna iránt érzett szerelmére, mert megérzi, hogy Móricz írói nyelvén ez lázadást is jelent. Móricznál az ilyen parázs, bódító szerelem mindenütt más és más, olykor igen eltérő színezéssel — de a Túri Danik, Szakhmáry Zoltánok, sőt Kopjássok kitörési kísérleteinek mindig kísérője, fogódzója, egy kicsit szimbóluma. De tanulságos az is, miért szomorodik még el Alszeghy Bethlen alakjának későbbi rajzával kapcsolatban: „Maga Bethlen is elveszti minden nimbuszát... — írja. — Nagyságából alig érzünk valamit ; örökös habozása, naiv mindenütt-tanulása, rettenetes opportunussága messze Báthory Gábor mögé szorítja. Es mégis megforgatja az író ennek a Bethlennek az agyában a török-kiűzés gondolatát, mert azért valahogy a saját hitfeleit is meg szeretné békéltetni a maga Bethlenével! Mi lett itt a történelem művelt Bethlenéből? Semmi sem jellemzi jobban, mint hogy vérmámorában e szavakkal öleli 9 Németh László: i. h. 385. 1. 10 Németh László: i. h.