Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A valóság vonzásában (Móricz-problémák) - Tóth Dezső: Móricz Zsigmond forradalomszemléletéhez (Báthory és Bethlen alakja Móricz Tündérkertjében)

magához az éppen általa bevett Lippa védőjét: 'Csak mi vagyunk Erdélyben kanok és férfiak.' Mintha Móricz itt a régi hangjára talált volna."

n (Kiemelés tőlem — T. D.) — Igaza van Alszeghynek. Móricz itt valóban régi hangjára talált, igaza van, hogy „a rettenetesen opportunus" Bethlen jellemében következetlenség, hogy az író „megfogantatja ennek a Bethlennek agyában a törökkiűzés gondolatát", igaza van, de ez a nyíltan politikai, világnézeti neheztelés, amivel ezt Alszeghy megállapítja, azt is jelzi, hogy ez a „jellemtörés" már a harmincas évek Móriczának, a népi forradalom felé tájékozódó Móricz hangváltásának tükre, jele is. Nem a ,,jellemtörés"-re, hanem az e mögött rejlő politikai jelentésre szisszen fel Alszeghy: „Mi lett itt a történelem művelt Bethlenéből?" — Móricz valóban „saját hitfeleit szeretné megbékéltetni a maga Bethlenével" — sőt: a saját maga Bethlenét önmaga előtt is korrigálja. A trilógia úgy zárul, hogy Bethlen ugyanarra az útra, a nagyálmú harcok útjára lép, amelyen Báthory elbukott, de amelynek távlatába már akkor is csodálattal tekintett. 11 Alszeghy Zsolt: i. h.