Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Visszatekintés - Almási Miklós: Egy nevelődési regény a középosztályról (Ottlik Géza: Iskola a határon)

ban, tehát keletkezésében írja meg, ezért itt a látszat és valóság, a kétféle morál ütközése nyíltabb, valami vadállati természetességgel érvényesül. És ragályos: nem lehet kimaradni belőle — mert éppen ez a dresszura lényege. Mindenki megkapja, Bébé is, a regény fiktív írója (Ottlik alteregója), ez a viszonylag tisztességes, morális érzékkel is rendelkező fiú. Csak Medve marad érintetlen tőle. De éppen Medve példája, kivételes szerepe zavarja meg Bébé alkalmazkodási, beilleszkedési kísérletét. És a regény konfliktusépítésében éppen azon a ponton, amikor már majdnem sikerül „beilleszkednie", azaz felfelé aszszimilálódnia ebbe a terrorista és hazug elitbe. Kettejük viszonya, pontosabban Medve példájának furcsa hatású lelki lenyomata Bebe öntudatlan reakcióiban — ez a regény legmélyebb emberábrázoló teljesítménye. Mert Bébé karriert csinál: Merényiek — szeszélyből vagy mert frissíteni akarják csoportjukat, ki tudja — bevonják ügyleteikbe: meghívják csomagokat fosztogatni, cigarettázni, beveszik a focicsapatba. S Bébének először kínos ez az immorális játék. Erkölcsi érzékét, gyermeki lelkét még bántja, hogy egyszerre kell lopni is, meg „jó fiúnak" is látszani. Aztán, mikor már csinálja, szinte azonnal — boldogság önti el. „Engem először egy kicsit feszélyezett, hogy jelen nem levő, idegen ember holmiját túrjuk fel. Azonban fontos volt, hogy Merényiek magukkal vittek; s ha az ember egyszer túltette magát ezen az idegesítő érzésen, többé nem igen tért vissza." Ottlik tökéletes pontossággal írja le a váltás morális szerkezetét, a transzgresszió, a határátlépés értékrendváltozását: csak egyszer kell vállalni az aljasságot, úgy értem: belül is helyeselve — máris elfojtódik a morális tiltakozás. Ekkor már elfoglalja helyét valami hamis felsőbbség tudat: csak a „többiekre", az alávetettekre vonatkoznak az erkölcsi törvények, az elit más világban él. (Mintha Nietzsche „úr moráljának" spontán változata ugrana be Bébé tudatváltozásának leírásába, találó behelyettesítéssel.) „Rájött az ember — folytatja Ottlik—

Bébé —, hogy igazuk van; azaz, hogy igazunk van; hogy érdekes, izgalmas mulatság; hogy igazságot szolgáitatunk." Igazságot, mert az „úr morál" értelmében, akit pofozni lehet, az meg is érdemli, sőt azt valami íratlan törvény értelmében pofozni is kell, különben felborul ez a fiktív valóságos rendszer. Bébé persze — ismét hűen a középosztály etikettjéhez — továbbra is „jó fiú" akar maradni, így természetesen továbbra is barátkozni akar Medvével is. De ez a fiú — látszólag teljesen értelmetlenül — elutasítja most már a közeledést — amit pedig annyira áhított korábban —, sőt a Bébé által visszaszerzett, addig annyira fontos (kezdődő barátságukat jelképező) kockás füzetüket, mintegy szimbolikus gesztussal, ketté is tépi. Bébé először nem törődik ezzel a furcsa reakcióval. A „karrier" köti le figyelmét, ami tovább ível felfelé. Bekerül a Merényiek vezette focicsapatba, és az ő helyeslésével rúgják ki Medvét a játékosok közül. Észre sem veszi, hogy ő sem képes egyszerre kétfelé „jónak" lenni. Boldog. Aztán Medve szakító gesztusa dolgozni kezd benne, és egyszerre minden megromlik. Gyerektudatába valami hiányféle szivárog fel, pedig még mindig kellemes és szép a világ. S mégis hiányzik belőle valami. Valami, amit eddig nem érzett, mert kívülállt a maffián, s mert ha távolból is, de együtt élt az ugyancsak kívülálló Medvével. És Ottlik írói érzékenysége nemcsak a barátság hiányát érzékelteti — ez még közhely is lehetne. Bébének a régi, mardosó „kizártság élmény" kezd hiányozni, a rettegés biztonsága, mert tudata alatt megsejti, hogy az volt az igazi embersége, a rettegés burka alatt őrződött valami sokkal fontosabb: a tisztaság. És a regény ezt a furcsa, fonák feltámadást éppen a beilleszkedés küszöbén írja le, mégpedig alig pár órával Medve nyílt lá-