Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Visszatekintés - Almási Miklós: Egy nevelődési regény a középosztályról (Ottlik Géza: Iskola a határon)

pen a látszólag legtöbb értéket kikristályosított közegében — a nevelődésben, pontosabban a dresszurán. Mert ez a problematikus életmód, a lét és fikció között lebegő életforma nem közvetlenül öröklődik át — mint a nyugat-európai, polgári modellben — hanem a kíméletlen dresszura eredményeképp. Természetesen — mint láttuk — ennek a fiktív létformának és morálnak alapelemeit magukkal is hozzák a növendékek — ilyen volt a már említett „lefelé" és „felfelé" való exkluzivitás, ami a növendékek egyenrangú társadalmát már az indulásnál atomizálja. Az a terror, melyet az iskola mesterségesen alakít ki, s melyet az osztály mikrostruktúrájában Merényiek maffiája alakít tovább, erre az exkluzivitás-tudatra építve atomizálja aztán végérvényesen ezt a mini-társadalmat. De ez a manőver csak azért sikerülhet, mert ezzel a tudattal már eleve be vannak oltva ezek a gyerekek. Akiből hiányzik, az itt, a többség viselkedés-diktatúráján szívja magába, mint életet adó levegőt. (Más kérdés, hogy akkor is, később is fuldoklik tőle az, akiben maradt valami minimális emberi életigény.) De ez a felsőbbségtudat, az elit-képzés — mely az ellenforradalmi rendszer katonatiszti modellje is — ebben a dresszurában születik, illetve kap végső, maradandóan dehumanizált alakot. Ez a sajátos kelet-európai középosztály-fikció abból a csak látszólag pedagógiai, valójában társadalmi gyakorlatból indul ki, hogy csak az tud majd élni felsőbbség-tudatával, akit előbb megtapostak, akijei előbb végigcsináltatták a megaláztatás egész poklát — annak ígéretével, hogy majd, a pokol tornácának végén ugyanezeket az eszközöket fogja kézbe kapni, és kedvére élhet is vele, hogy tehát egyszer majd visszafizetheti az elszenvedett terrort másoknak. (Elsőéves korukban, a „betörés" gyötrelmeiben is azzal vigasztalják magukat, hogy lesznek ők még negyedéves urak is, és természetesen akkor is lesznek majd elsőévesek ...) Betű szerinti értelemben ez a porosz-katonai dresszura pedagógiája. És Ottlik — megintcsak: betű szerinti értelemben — nem is akar többet mondani. De e mögött a kettős tudat és morál mögött ott áll a túlélés és visszafizetés középosztály által gyakorolt élettechnikája: nyelni, annak reményében, hogy mindez visszafizethető, majd, ha a hatalom (rang, pozíció, vagyon) révébe el lehet jutni. Ez a fasisztoid-katonai iskola így lesz áttételes modellje ennek a társadalmi csoportnak, így lesz szélsőséges mivoltában a középosztály normális dresszurájának, nevelési purgatóriumának is tükre. Mert kétségtelen, hogy a városi középosztályban — mondjuk a pesti entellektüel családban —• ez a dresszura nem érvényesül ilyen kíméletlenséggel, a cél és eszköz között nem működik ilyen ember- és lélekevő gépezet. Ám a dresszura, enyhített formában, is itt gyakorlódik. S még az is kétségtelen, hogy valamilyen nevelési dresszura nélkül nem is születnek emberi-osztályszerű értékek. Csak Ottliknak azt sikerült megmutatnia, hogy mivel a cél, a középosztály általános osztályviselkedése maga is problematikus, így nemcsak a dresszura technológiája lesz embertelen és tökéletesen elidegenedett, hanem eredménye is. Ennek a dresszurának és a vele kapcsolatos érték-mitológiának középpontjában áll a már említett kettős morál természetessége, majd a dresszurában kialakuló elkérgesítése. Házon belül ez azt jelenti, hogy együtt kell nevetni a kárvallotton, akkor is, ha egyébként padtárs, távoli barát, hogy ki kell szolgálni a maffiát, akkor is, ha módszereit egyébként utálják, fosztogatni kell az eldugott csomagokat, jóllehet „úri gyerek" nem lop. Azaz meg kell tanulni látszat szerint élni. Később, a háborúban ebből a csírából lesz a „parancsra tettem", a „Befehlsnotstand" látszat tisztessége, de ez tenyészti a képmutatás, a túléléshez szükségesnek látszó kompromisszumok természetes elfogadását is. Ottlik a középosztálynak ezt a látszatokra épülő világát persze gyerek változat-