Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Visszatekintés - Almási Miklós: Egy nevelődési regény a középosztályról (Ottlik Géza: Iskola a határon)

ALMÁSI MIKLÓS: Egy nevelődési regény a középosztályról (Ottlik Géza: Iskola a határon) Ottlik regényét nem kell már sem felfedezni, sem rehabilitálni. Előkelő helyet foglal el számvetéseinkben, több kiadása forog közkézen és a magyar irodalom rangját emelve lépte át országhatárainkat is. De annak a sajátos félismertségnek, fél-ismeretlenségnek titkával adósak maradtunk, mely ezt a regényt a mai napig körülveszi, talán megjelenése óta. Nem a szocialista világkép vonzáskörében született, témája — sztorijával egyetemben — egy letűnt, idegen világból hoz hírt, látszólagos nosztalgiáihoz, a Horthy-korszak „úri" világának eredeti felhalmozódásához, alig találtunk magunkban affinitást. Nevelődési regény, a fasizmus modellje, kamasztársadalom börtöne, a leszámolás nehézségei — egy sor segédfogalom áll már rendelkezésünkre, de valahogy mindet túlélte, sőt túlnőtte a mű. Talányos maradt, szerkezetében és ítéleteiben egyaránt, mert Ottlik — jelentős írókhoz hasonlóan — szűkszavú és többértelmű szöveget adott olvasói kezébe. Aztán az irodalmi köztudat — valami kapkodó, értetlen sznobizmussal — besorolta Musil „hasonló tárgyú" kisregénye mellé (jóllehet sem a tárgy nem hasonló, sem a teljesítmény szintje), s ezzel valami álmagyarázat is született. S a mű továbbra is emésztetlen maradt. Mert a regény alapállása, központi motívuma nem tudott gyökeret verni az irodalmi tudatban: az a tény, hogy itt a középosztály értékeiből és önkritikájából kristályosodott ki egy mű és egy világkép, annak a középosztálynak odisszeáját lezárandó, mely fikció és valóság között lebegve élte múltbeli életét, s mely mint kategória megszűnt létezni, ám aminek egyedei ma is munkatársaink, ismerőseink, azaz hozzátartoznak életünkhöz. És ma valahogy erre az egyszerű tényre lett figyelmes az olvasó: néhány újabb regény hirtelen ezt a kérdést exponálta a társadalom tudatában, s kiderült, hogy lappangó formában már régóta ott él ez a probléma — Németh László írói feltámadása óta, Keszi Elysiumán, Major Ottó regényfolyamán át egészen a legutóbbi, váratlanul felparázsló sikerig, Szabó Magda Régimódi történetéig — immár visszafelé haladva kitapintható az érdeklődés odafordulása, kutatómunkája. A nemzeti lét és osztályharc sajátosan elhomályosult kapcsolódási pontja került az érdeklődés középpontjába. Csakhogy Ottlik Géza ezt az allergikus pontot, a középosztály problematikus létének genezisét és folyamatát előbb ismerte fel és írta meg — úgy értem: illúziómentesen —, és ő ütötte le azt az alaphangot, mely ma visszacseng. Legfeljebb arról lehet szó, hogy ez az érdeklődési hullám végre segít megértve befogadni világát.