Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Tudósítás az új világról - Botka Ferenc: A teljesség felé (Szocialista prózánk útja a Szovjetunióban)
ga is igyekezzek olyan szervezeti fórumokat teremteni, amelyek teret adnak irodalompolitikai tevékenységéhez. így alakult meg 1925-ben a RAPP magyar szekciója, majd egy évre rá a Magyar Nyelvű Forradalmi írók és Művészek Szövetsége; előbbi a Szovjetunióban élő írókat, utóbbi a Tanácsköztársaság bukása után Németországba, Franciaországba és Amerikába szakadt emigrációt kívánta összefogni. Ez az erős irodalompolitikai irányultság azonban nem érte be ennyivel, túl kívánt lépni a nemzeti kereteken. A Moszkvában élő magyar írók aktív szerepet kértek a nemzetközi szocialista irodalom megszervezéséből is. Ott találjuk őket, mindenekelőtt Illés Bélát és Hidas Antalt, a Forradalmi írók Nemzetközi Irodájának, majd Szövetségének vezető szerveiben, az 1930 novemberében tartott harkovi konferencia szervezői és előkészítői között. Ez az intenzív irodalompolitikai tevékenység, valamint az írói munka politikai elemeinek a túlhangsúlyozása, a RAPP által előtérbe állított „szociális megrendelés" elve, abban az irányban hatott, hogy a magyar írók a húszas évek második felében egyrészt eléggé keveset alkottak, másrészt sokszor olyan témához nyúltak, amelyet kevéssé ismertek, s amelynek „megírását" csupán politikai aktualitásuk indokolta. 7 Volt azonban a szovjet irodalmi életnek, pontosabban: a szovjet irodalomnak egy másik, az előbbinél jelentősebb, s egyre erősödő hatása is, amely nem irodalompolitikai szerepekre, hanem alkotásra ösztönzött, s megtermékenyítőén hatott azirányban, hogy a magyar írók meghaladják korábbi önmagukat, továbblépjenek a kísérletezéseken, megtalálják —- a marxizmus alapjainak az elsajátítása után — a szocialista művészet „hogyanjának" mélyebb, igazabb válaszait is — a valóság hű, s ugyanakkor sokoldalú, realista ábrázolása terén. E hatások között mindenekelőtt D. A. Furmanovét kell megemlítenünk. A Csapajev írója nemcsak személyes jóismerőse volt Zalka Máténak, hanem irodalmi példaképe, segítő barátja is, aki figyelmét a polgárháború témája felé irányította s arra ösztönözte, hogy ne elvont tételeket öltöztessen irodalmi keretbe, hanem gazdag és eleven emlékeiből válassza ki elbeszéléseinek tematikaját.* A Csapajev ösztönző hatásának egyik maradandó emléke Zalka Liu elvtárs című elbeszélése. Ez az írás is azt példázza: „hogyan alakítja át a forradalom az emberiséget", de mennyire életszerűbben, mennyire távlatosabban ! A háború alatt félig rabszolgamódra eladott kínai erdőmunkás története, akit a véletlen vetett a polgárháború internacionalistái közé, az emlékezés lírai közegében jelenik meg az olvasó előtt. Az író nem hallgatja el társai bizalmatlanságát a kezdetben ügyetlenül csetlő-botló „idegen" iránt, aki ennek ellenére nagyon hamar hasznossá tudja magát tenni. Megérti és felfogja a forradalmi harcok értelmét, majd maga is agitátorrá lesz: csapatba szervezi az útjukba kerülő honfitársait, s nekik is továbbadja a felvilágosótó jó szót. Igazi nagysága a harc egyik nehéz epizódjában mutatkozik meg. önkéntes rohamra vezeti övéit egy páncélvonat ellen, amelynek megsemmisítése során — éppen az utolsó pillanatokban — életét veszti. 9 7 E kérdést Zalka Máté már 1929-ben szóvá tette: M. 3ajiKa: O TBOPHCCTBC II cou.na.nt.HOM 3aKa3e. = OKTHÖPÍ 1929, Ks 4. 181—183. 8 Kettőjük kapcsolatáról 1. M. 3a:iKa: flivuirpHH dpypMaHOBe. = JIOKAO 1931. Nh 2. 146—147. — M. 3ajiKa: CJIOBO O cbypiviaHOBe. == COBCTCKOC cTy^eiHiecTBO 1936. Ks 2—3. 106—109. 0 Az elbeszélés szövegét 1. az író már említett: Éneklő börtön (2. jegyz.) c. kötetében.
