Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Tudósítás az új világról - Botka Ferenc: A teljesség felé (Szocialista prózánk útja a Szovjetunióban)

formálása közben már nem csupán és nem is elsősorban a főhősre figyel, hanem tevékenységének társadalmi hullámverésére, az „akció" összképére, s egyben szélesebb összefüggéseire. A hangsúlyt tehát nem Martin Wagnerre, a szülőfalujába visszatérő kommunistára teszi, hanem a falu átalakulásának a rajzára, arra: hogyan fog össze — Wagner segítségével — a forradalom után ugyan földhöz juttatott, de termelőeszközök hiányában továbbra is kiszolgáltatott szegényparasztság, hogyan alakít termelőszövetkezetet, amelyhez jelentős állami segítséget is kap, s végül: hogyan űzi el a községi tanácsból a tisztségeket maguknak kisajátító zsírosparasztokat, akik a Volga-mentét sújtó szárazságot arra akarják felhasználni, hogy vetőmagot visszatartva csődbe juttassák az újonnan alakult szövetkezetet. Már e futólagos tartalmi összehasonlítás is érzékelteti, mennyivel többet képes felmutatni a társadalmi összefüggésekből a prózának ez a válfaja, mint a tézis- vagy fejlődésregény. Többletei ellenére azonban az akcióregény is eléggé szegényes, legalábbis a jellemrajz és a mindennapi élet részleteit illetően. Csak a változások politikai vonatkozásaira ügyel, mivel minden egyebet feleslegesnek érez. A társadalomrajz fokozatos feldúsítása szempontjából nagyon lényeges szerepet játszott a magyar szocialista irodalom fejlődésében a prózának az a változata, amely a húszas évek Németországában virágzott, s amely a Neue Sachlichkeit nyomán a tények pontos ismeretét és precíz reprodukálását kívánta az írótól. Az irányzat legjellemzőbb alkotása Lengyel József Visegrádi utca című „történelmi riportázsnak" nevezett műve, amely a Szovjetunióban is megjelent.

6 A regény a magyar Tanácsköztársaság tizedik évfordulójára íródott, s azt a célt tűzte ki, hogy a visszaemlékezések, a tények montázsszerűen egymás mellé vágott összképével idézze fel a forradalmak korát. Kerül minden „irodalmiaskodó" szüzsét; szerzőjének véleménye szerint a tények önmagukban is képesek visszaadni a valóság lényegét. Az író feladatát csupán abban látja, hogy az — koncepciójának megfelelően — kiválogassa és egymás mellé sorakoztassa a valóság e darabjait. A korábbi kísérletekkel szemben a tényregény nagy pozitívuma, hogy a valóságról összetett képet ad. Nemcsak a változások politikai vonatkozásait nyújtja: igyekszik az élet sokféleségét bemutatni, beleértve a magánélet rajzát is. Ugyanakkor azonban bizonyos mértékig széteső, hiányzik vagy legalábbis nem mindig érzékelhető benne a művészi rendező elv, amely határozott kézzel különítené el a lényegest a lényegtelentől, egységes irányt szabna a cselekmény kibontakozásának, s amely egyértelműen értelmezné a jelenségek — néha spontán — kavargását. * * * A szovjet valóság, a szovjet irodalmi élet többféleképpen hatott a magyar irodalmi emigrációra. E hatás meghatározó komponense volt, hogy a magyar írók szervezetileg a RAPP, a proletárírók mozgalma mellett kötelezték el magukat. Ami a hatás irodalompolitikai vonatkozását illeti, azt legalábbis ellentmondásosnak ítélhetjük. Az irodalmi munka politikai elemeinek a hangsúlyozása, amely a RAPP szervezeti életét jellemezte, arra ösztönözte az emigrációt, hogy egyrészt a politikumot hangsúlyozza munkásságában, s hogy másrészt ma6 Lengyel József: Visegrádi utca. Bev. Kun Béla. Moszkva 1932, Külföldi Munkások Kiadóvállalata. 189. p. (A Sarló és Kalapács Könyvtára. Szépirodalmi sorozat 7.) — A regény először 1927-ben, németül jelent meg Berlinben.