Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Felvillanó arcok a harmincas évekből - Ferenczi László: Egy polgár vallomásai (Márai Sándorról)
nak kísérleteimhez Kassán, mint a frankfurti kritikusok véleménye s az a körülmény, hogy a nagy lap vasárnap tárcaélen közölte írásaimat". (Ebben az időben, a húszas évek közepén, a Frankfurter Zeitung Közép-Európának talán leghíresebb lapja volt, tárcaírói többek között: Thomas Mann, Gerhart Hauptmann, Stephan Zweig.) Márai iskoláit a felvidéken kezdte, majd Budapesten folytatta. Diákkori élményeiről a Bébi vagy az első szerelemben (1928), a Zendülőkb en (1930) és az Egy polgár vallomásaiban számolt be. 1919 őszétől évekig Németországban élt, ekkor került kapcsolatba a Frankfurter Zeitunggal, melynek riportereként többek között a Közel-Keleten is járt. Űtiélményeit az Istenek nyomában (1927) című könyvében dolgozta fel. A húszas évek derekán mint egy hat évet Párizsban élt, miközben hosszabb-rövidebb időre Angliába és Olaszországba is ellátogatott. Évtizedes külföldi tartózkodása ihlette az Idegen embereket (1931) és az Egy polgár vallomásai II. kötetét. Hazatérése után hamarosan az egyik legnépszerűbb legtermékenyebb írók egyike lett. A húszas évek vége és 1948 között csaknem negyven könyve jelent meg: vers, dráma, regény, esszé, publicisztika, napló, legtöbbje több kiadásban. * * * „Kafka különösen nagy hatással volt reám. Abban a szűk s nyilvánosság mértékével egyaránt nem mérhető körben, ahol az európai irodalom igazi mércéjével mérik az értékeket, ma már klasszikusnak számít az a fiatal cseh-német író, ki harminc egynéhány éves korában halt meg s töredéket hagyott csak maga után. Kafkát úgy leltem meg a magam számára, mint az alvajáró az egyenes utat. Egy könyvkereskedésben egyszerűen kihúztam a többi ezer könyv közül Verwandlung című füzetecskéjét, olvasni kezdtem s rögtön tudtam: ez az. Kafka nem volt német. Nem volt cseh sem. író volt, ahogy a legnagyobbak azok, nem lehet eltéveszteni, félreérteni. Csodálatos ösztön az, mellyel egy-egy fiatal író megtalálja a fejlődéséhez szükséges mintaképet. Soha nem 'utánoztam' Kafkát; de ma már tudom, hogy néhány írása, tárgy-látása, szemlélete megvilágítottak bennem homályos területeket. .. Nemcsak az élet, az irodalom is tele van titokzatos rokonságokkal... Néha találkozunk emberekkkel. . . kik elől nem tudunk kitérni, rokonok vagyunk, valamit meg kell beszélnünk, személy szerint s éppen mi ketten! Ez a találkozás előfordul az irodalomban is. Egyik ismerős lélek ellenállhatatlanul hívja, szólongatja a másikat. Kafka világa, hangja idegen volt nekem; s mégis, ez az író, aki — én tudom — soha nem volt az írásaimra kimutatható ,hatással', szabadított fel bennem erőket; egyszerre másként láttam, másféleképpen következtettem . .." Az Egy polgár vallomásai 1934-ben megjelent II. kötetéből idéztem. Ez a passzus alkalmasnak látszik arra, hogy Márai világképének megértésében, mint vissza-visszatérő utalási pont, segítségünkre legyen. Nemcsak Kafka korai felismerése miatt érdekes, — persze azért is. Márai az 1920-as évek legelején találkozott Kafkával. Feltehetően világviszonylatban ő az egyik első jelentékeny alkotó, akit a prágai mester megihletett. Egyébként ő Kafka első magyar fordítója is, egy kassai lapban tolmácsolja, tudomásom szerint a magyar fordítást csupán a cseh fordítás előzte meg. Még 1934-ben is csak kevesen mondották ki olyan határozottan, mint ő, hogy Kafka az európai irodalom egyik klasszikusa. Magyarországon ismeretlen, és Francia-
