Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
re utal. Az Egy nap 42 című írásában a munkáskörnyezet megjelenítése, a forradalmi eszmékért lelkendező fiatal újságíró ábrázolása kap formát a naturalizmustól. Később, háborús kisregényében, a Két nyárban 43 teljesen uralomra jut ez a szemlélet — anélkül, hogy a stílusváltozás az író belső világának nagyobb átrendeződését igényelné. De az impresszionista stílust tápláló szemlélet közvetlenül is megjelenik Kaffka írásaiban. A Színek és évek nyitó fejezetében leplezhetetlenül mutatkozik meg a látványokban érzékelhető valóság rezignált szemlélője: „Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek — és nem tudom, minden apróság éppen úgy történt-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogy ha az ember hegyes vidéken jár — néha csak egy pár lépést megy odább és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz ... így van ez az eseményekkel is talán; és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről". Az individuumban kétségbe esve áll a külső világ előtt. Érthetjük-e rendjét forgásnak, ütközésnek? Tekéznek-é velünk ismeretlen, nagy kezek? — S hova ejtenek, ha leejtenek? Tudnivágyó lelke a megmaradt eszközökre veti magát: nyomába szegődik a látványnak, csillapíthatatlan látásszomj kínozza. Két' szemem erővel feszítettem nagyra, kerekre: Nézzen! És ösztökéltem a lelkem, hogy: serkenjen, kapukat nyisson! Buzgón azalatt az ujjaimon számláltam titkon, Hányféle a szín, illat, íz — és hánnyal vagyok már készen? Hol képvetítő-szereit beigazítja a lét, oda mentem, S csavartam én is a gépen. (Én szegény) Majd a passzív szemlélődés felé sodródik. Az Állomásokban egyre gyakrabban állítanak meg bennünket a szemlélődő lélek rezignált-derűs szavai. „Mennyivel királyibb dolog: végigvonultatni magunk előtt az élet farsangos menetét — mint közibe állni maskarában, szerepet vállalni és járni a részeg táncot!... Nem venni részt semmiben, nem fejteni ki akciót, mindent kívülről, a dolgoktól várni, és folyton csak reagálni... Be jó is a tétlen szemlélődés; be vigasztaló, hogy mindenek végeztével, utoljára és tán nekem nemsokára ez következik még!" A regény végefelé pedig, a „hullámzó" élet kudarcai után, a „tükröző" élet tanulságai azt is kifejezik, hogy az impresszionista szemlélet a valóság titkain kívül rekedt lélek menedéke: „az élet rég nem volt kínos számára; — mondja főhőséről az író — nem volt örök-izgalmú, lihegő kapaszkodás, sem stagnáló megbánás soha vagy tépelődő célkeresés; ideges erőszakolása valami metafizikai rendeltetésnek, kívülünk-lévő értelemnek. Bár nem sikerült semmit megfejtenie ..." Igaz, a szép, nagy tettek derékba-törtek, a világ érthetetlenül elrothaszt minden nagyotígérő kezdetet, „de külső szépsége, látványa 42 Megj.: Nyugat, 1908. 1. k. 705—713. 1. 43 Két nyár. Novellák. 1916.
