Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)

még soká ilyen marad; üde, ragyogó és szép". S még nyíltabb szavakban tűnik fel a stílus és világszemlélet összefüggéseire fényt villantó gondolat egyik utolsó cikksorozatában, a Szemüvegben:

44 „Probatum est! — mondja az elmélkedés fő alakja az új, világrendező elképzelésekről. — Miattam mindjárt kezdhetjük; adott pillanatban tán én is mennék és rohannék és halnék; de mit jelent ez? — hiszen a háborúba is elmentem! Pedig vannak még dolgok a földi életben, melyek egyáltalában nem kifogásolhatók: például a nyári ég kék színe s a bojtos fellegeké egy kerek pusztaság mélyéből nézve, hanyatt fekve a fűben ; vagy a szépséges vizek, melyek tükrözni tudnak. Tükrözni... lássák ; szóval, színnel, muzsikával, akármi módon ..." Mindebben azonban már az is kifejezést nyer, hogy Kaffka impresszionizmusa nagy belső küzdelmek egyensúlya. Ö nem elvszerű esztétizmusból vallja magát a látvány hívének. Az ő látásszomja a valóság titkát ostromló lélek kényszerű állapota, szemlélődő magatartása a lényeghez vezető filozófiát nem lelő, gondolkodó ember rezignált megalkuvása. Ó, — most a dolgokat mind kimozdítom. Mögöttük valami van tán! De nem lelem. Énbennem vak, siket az Ige és gyökértelen! Én átkozott üvegvalóm csak átereszt színt, fényt és árnyat. Énbennem befelé fakadott piros hólyagsebe az életláznak. Én — egy-egy nyilalló perc, mint fénysejtés, béna idegre ha rámhat, Tudom, elevenig soha, sohsem ér. — Hol az én életem? Mi az élet nekem? Mit ér? (Én szegény) A látszat mögött a lényeg nemcsak Kaffkát kísérti továbbra is: az impresszionizmus valamennyi híve —• ha meg tudja óvni stílusát a modorosságtól — a belső küzdelemnek ezt az útját járja. Már gondolati inspirálójuk, Bergson is azért fordult szembe a spenceri evolucionizmussal, mert nem elégítette ki a merev agnosztikus álláspont: ,,a dolgok lényegét nem érjük el, sohase is fogjuk elérni, viszonylatok közt mozgunk, az abszolút nem a mi szakmánkból való, álljunk meg a Megismerhetetlen előtt. Túlságos gőg után mégis túlságos megalázkodás".

45 Az impresszionizmus belső küzdelmét fejezi ki a látványok világából kitörő Cézanne vallomása: „az impresszionizmusból valami olyan szilárdat és állandót akartam kihozni, mint a múzeumok művészete". S erről vall az egész irányzat sorsa: Cézanne fanatikusan küzdött, hogy a dolgok lényegét kihámozza, Gauguin távoli tájakon kereste az új utakat, Van Gogh pedig elméjét és életét áldozta kavargó lelke mélyéből kirobbanó, megemésztő művészetéért. A művészet nem gyönyörűség többé, hanem kínzó keresés és hitvallás s a viszszatekintő már úgy néz vissza az impresszionizmusra, mint valami csodálatos, boldog, visszahozhatatlan álomra. Az új útkeresők küzdelme azonban éppúgy nélkülözi a célbaérés örömét, mint az impresszionizmus illúziója. Az impreszszionizmus akár lemondott a lényeg megismeréséről, akár igazabbnak látta a saját módszerével reprodukált valóságot —• az örök elégedetlenség útját járta, mert formai megoldásokat hajszolt. S a posztimpresszionista irányzatok is az 44 Megj.: Esztendő, 1918. január. 45 Bergson: Teremtő fejlődés. Ford.: Dr, Dienes Valéria. 1930. 3. 1.