Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Tarján Tamás: Az egyes szám első személyű előadásmód Tersánszky Józsi Jenő regényeiben

TARJÁN TAMÁS: Az egyes szám első személyű előadásmód Tersánszky Józsi Jenő regényeiben Sokműfajú író volt Tersánszky Józsi Jenő: novellával kezdte (hogy „valami pénzt és esetleg világhírt" szerezzen), regénnyel folytatta, írt jelenetet, drámát, kabarészöveget, kritikát, emlékezést, ifjúsági művet, mesét; szükség esetén lekent egynehány „nemesponyvát", s hetven felé közeledve, Kossuth-díjasán sem érezte rangjához méltatlannak például a bábjátékot. A műfaji változatosság ellenére általános benyomás — kritikusok és olvasók körében is —, hogy Tersánszky mintha mindig ugyanazt a puszpángsípot

1 fújná, elbűvölő, de nagyon hasonlatos dallamokat csalva elő. S nemcsak az egyformaság — az igen erős személyesség képzete is hozzátapad az életműhöz: az író mintha maga is folyton együtt hányódna-kóborolna hőseivel, sőt: sokszor talán bele is bújik a bőrükbe. Azaz a maga képére formálja főalakjait. „ ... minden történetében már Kakuk Marcit látták, s akadtak, akik később őt magát is nagylelkűen öszszemosták regényhősével" — írja Illés Endre.

2 író és figura azonosítására utal — de bírálja is azt — a nevezetes József Attila-vers is.

3 Fedezték föl azután Tersánszky vonásait a hamiskártyás Buzikán Mátyás és mások portréjában ugyanígy. Az „összemosás" föltétlenül leegyszerűsítő és helytelen — de Tersánszky írói személyiségének erős jelenléte a művekben: tény. Ezt az — intenzitásában, jellegében és megformálásában a megszokottól eltérő — jelenlétet s annak következményeit szeretnénk szemügyre venni az alábbiakban, vizsgálva részben az „egyformaság" kérdését is. Elemzésünk a regények körére szűkül, elsősorban azért, mert ez Tersánszky legsajátabb műfaja, képességeinek javát itt adja/

1 A gondolatmenet alapja az egyes szám első személyű előadásmód (énforma). Tersánszky számos regénye íródott ebben a formában; hat legjelentősebb műve

5 közül pedig öt ide tartozik. E tény indokolja a kiindulópont jogosságát. 1 Illés Endre: A puszpángsíp mestere. In: Krétarajzok, 1970. 321—328. 1. 2 Illés Endre: Az ifjú kíméletlen. — In: Árnyékrajzok, 1972. 169. 1. 3 József Attila: Kakuk Marci (1925). 4 V. ö. : Vargha Kálmán: Tersánszky Józsi Jenő. A magyar irodalom története, 5. k. 1965. 389—399. 1. 5 A nem túl gazdag Tersánszky-irodalom egyetért abban, hogy a következő hat regény a legértékesebb: Viszontlátásra, drága... (1916); Két zöld ász (1921); A margarétás dal (1929); Legenda a nyúlpaprikásról (1936); Egy ceruza története (1938); Kakuk Marci (1913—1941).