Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Kortársak - Németh G. Béla: A műfajváltás és szemléletalakulás kérdéséhez, Kosztolányinál (Egy disszertációs vita alkalmával)

az, hogy, egyedül az individuum valóságában bízva, a történetfilozófiát, a történetszociológiát, főleg pedig a történetetikát (de minden egyéb történeti társát is) pszichológiára, mégpedig a véges és egyetlen emberi életidő elhibázásától, semmiségétől rettegve, többnyire patopszichológiává lett pszichológiára-játszotta át. 1893-ban jelent meg Dürkheim öngyilkosság tanulmánya, 1902-ben Le Bon első tömegkiadása, 1906-ban James Vallástörténeti lélektana, 1912-ben A mindennapi élet pszichopatológiája Freudtól, 1913-ban Az egyetemes patopszichológia Jasperstől, 1918-ban Spengler Unter gangjának első kötete, 1919ben Jaspersnek az egész két háború közti polgári gondolkodást döntően befolyásoló összefoglalása: A világnézetek lélektana. S ebből a szellemiségből lép ki, vagy ebbe lép be, 1926-ban a Lét és Idő szerzője. Ahány e könyv, annyi változata a természeti meghatározottság, kiszolgáltatottság feloldhatatlanul egyetemessé emelt pszichológiai érzetének, a semmisségre ítéltség, determináltság félelmének. S annyi tanúságtevője annak a sejtésnek vagy vélekedésnek, hogy csak aki nem csupán belső részese s aki nem pusztán érzelmi át élő je és megformálatlan kifejezője ez érzetnek, hanem önalkotta személyiségén, önalkotta életművén át esztétikai megformáló ja is, az tud ellenében megállni képes etikai magatartást is, valóságosnak számító életet is alkotni. A kanti etikai kategorikus imperatívusz végképp a Ruf der Angst-tá, a lélek szorongásának sürgető kiáltásává változott át. A IVeróban volt alkalma Kosztolányinak, hogy belássa, ő személyes életanyagban tudja hiteles megformáltságban tárgyiasítani a maga pszichológiai atmoszféráját. S ha van valami még a Pacsirtában is a románcos elemből, (vessük csak pédául Kafka Átváltozásához), a tragikusba hajló mégis egyértelműen domináló benne. S ha nagyon szűkített környezetben és nagyon rövidre zárt konfliktussorban objektiválja is most még atmoszféráját, az Aranysárkányban megkísérli nemcsak egész rétegére és korára kiterjeszteni, de mibenlétét lélektanilag s etikailag pontosabban is, azaz társadalmiasan is körülhatárolni. Az átöröklött s a kultúra által teremtett értékek erejénél nagyobb az ösztönöké, s aki csak az előbbiekre tesz, az utóbbiak erejének állandó számbavétele nélkül — az élet ősi, elemi közös tulajdonságán, tragikus végességén fölül, még magányos, kivetett, az értelmetlenségnek érzetével eltelt is lesz. Nóvák Antal arra jön rá, hogy a világban, amelyben él, a művelődés és a szocializálódás elemei csak eszközök roppantul összetett ösztönerők bonyolult érvényesülésének érdekében. Számadása megmásíthatatlanul a semmisség érzetének katasztrófájára üt ki. Sem ő, sem megformáló ja nem tudja azonban még valódi katartikus tragikummá értelmezni sorsát. * * * Erre Anna sorsának megélése, áteszmélkedése, megformálása tanítja meg. Az Édes Anna hasonlíthatatlanul tökéletesebb alkotás, mint az Aranysárkány. Ez utóbbin át-átüt a szokásos kisváros-, iskola- és generációábrázolás életképszerű menete, szerkezete. Anna történetében minden törvényszerűen megy végbe, de nem a megszokott képletek várhatósága szerint. A drámainak, a tragikainak a regényben nyújtható maximumát adja. A nagy forduló nemcsak abban az értelemben sorsforduló, hogy általa Anna élete tragikusba, pusztulásba fordul, hanem abban is, s elsősorban abban, hogy általa minden általános szinten is megvilágosodik, s Anna élete története egyetemes értelmű sorssá, egyetemesbe átutaló példaképpé, egyetemes érvényű jelentéssé változik át. Nemcsak megrázó katastrophé, hanem megtisztító katharsis.