Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)

gának férjül asszonykori udvarlóját. „Láttam és tudtam, hogy ő is belebonyo­lódik lassan és egyéb kiút nem marad számára" — mondja. „Férjes asszony voltam megint, ... ahogy ezt kierősködtem magamnak, zülleni indult életem megtámasztására." Pedig élete süllyedése valójában most kezdődik. Az emlék­világ védő falai lassan széthámlanak s feltűnik mögöttük az élősdi és kiszol­gáltatott asszony alakja. A regény egyre nyíltabban megütköző, kicsinyes in­dulatokba torkollik, s a züllöttség, durvaság véghangjait már csupán az erőtlen megnyugvás hangulata tudja feledtetni. Magdát azonban mégsem lehet a magyar irodalom züllött dzsentri hősei közé sorolni. Hiszen ő mindvégig értékeket hordoz magában s jobb körülmé­nyek között bizonyára más életutat járt volna meg. Amikor takarítás közben fiútestvérei könyvei közé szabadul, messzi, idegen világokról, ismeretlen utak­ról álmodik. A „táncrobot" közepette már csak a „köteles cél" kísérti, s érzi, hogy már nem önmagáért „a ragyogás, szereplés, keringés öröméért" van az egész. A más világból való Vodicska is különbnek látja környezeténél, többnek tartja léha, hetvenkedő, cinikus világánál. S valóban: válságai mélyülésének idején sokszor szívesebben csatlakozna a dzsentri körül forrongó elégedetlen­kedő tömeghez, a kényszerű megnyugvás messzeségéből visszatekintve pedig az is feldereng előtte, hátha jó lett volna valami egyébre, fontosabbra is az a vad „tevésvágy", bolond nagy akarat, amit a pokrócporolásba ölt. Ezek a vá­gyak, érzések, gondolatok azonban felszín alatt hullámzó lelke mélyén élnek, sohasem jutnak el az akarat, a küzdelem küszöbéig. Már gyermekkori kaland­jait is más által, egy férfi által tudja elképzelni. Amikor első férje előtt feltű­nik az alispánság lehetősége, sürgetni, tolni, ösztökélni szeretné azt az embert, aki hivatva van rá, hogy véghezvigye a világban, amit az ő becsvágya kíván. „Igen, igen, gondoltam, egy férfivel mindent el lehet érni; ő általuk el lehet jutni mindenhez, csak biztatni, akarni, zavarni kell; szívósan és ravaszul, ez az asszonyok dolga". Minden hajlama arra való, hogy egy máshoz kapcsolódva és általa legyen, cselekedjen és akarjon. S egész sorsát jellemzi, hogy végső meg­nyugvását is férfinak köszönheti: nyomorúságos második házassága után még­iscsak a férje nyugdíjából él. Kiszolgáltatottsága sohasem lelt kifejezést, lázadó érzései születésük pillanatában visszafojtódtak a családi fegyelem és szokástisz­telet megnyugtató, mert sehová sem fellebbezhető rendjében. S amikor a hasz­nos és védő rendből kiszakad, nem tud igazán élni a szabadsággal. Igaza van, amikor második házasságának egyik keserű és szennyet felkavaró vitájában az­zal tesz pontot gondolatai végére: „bizony, nekem nem volt más utam." Ennek az árnyalt és gazdag, messzire mutató mondanivalónak a kifejezését jól támogatja Pórtelky Magda pszichológiai képe. Nemcsak sorsa alkalmas a korforduló problémáinak életszerű megjelenítésére, hanem típusa, lelki alkata is. Kaffka tudja ezt: „Tán mindenkinek az élete a természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez — mondatja Magdával. — Én mái­éi nem tudom képzelni önmagamat másféle múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált". S éppen ezért nagy gondot fordít hőse lelki képének, alkati vonásainak megrajzolására is. Passzívnak, tehetetlennek mu­tatja, akit az igazi nagy dolgoktól, elhatározásoktól mindig visszatartott valami különös gyávaság s aki egynéhányszor nagyot lendíthetett volna a sorsán. An­nak volt az áldozata, hogy megfosztották az önálló tevékenység lehetőségétől, de jól is érzi magát a mások által kormányzott élet keretei között: „olyan jó, meleges dolog volt, valakit mindig megkérdezni, kicsit kikapni, kicsit gyámol­talankodni, durcáskodni és mindig biztosra venni, hogy helyettem és ellenemre

Next

/
Thumbnails
Contents