Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)
Egy előfutár - Bodnár György: Látvány és valóság (Kaffka Margit impresszionista regénye: a Színek és évek)
gának férjül asszonykori udvarlóját. „Láttam és tudtam, hogy ő is belebonyolódik lassan és egyéb kiút nem marad számára" — mondja. „Férjes asszony voltam megint, ... ahogy ezt kierősködtem magamnak, zülleni indult életem megtámasztására." Pedig élete süllyedése valójában most kezdődik. Az emlékvilág védő falai lassan széthámlanak s feltűnik mögöttük az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja. A regény egyre nyíltabban megütköző, kicsinyes indulatokba torkollik, s a züllöttség, durvaság véghangjait már csupán az erőtlen megnyugvás hangulata tudja feledtetni. Magdát azonban mégsem lehet a magyar irodalom züllött dzsentri hősei közé sorolni. Hiszen ő mindvégig értékeket hordoz magában s jobb körülmények között bizonyára más életutat járt volna meg. Amikor takarítás közben fiútestvérei könyvei közé szabadul, messzi, idegen világokról, ismeretlen utakról álmodik. A „táncrobot" közepette már csak a „köteles cél" kísérti, s érzi, hogy már nem önmagáért „a ragyogás, szereplés, keringés öröméért" van az egész. A más világból való Vodicska is különbnek látja környezeténél, többnek tartja léha, hetvenkedő, cinikus világánál. S valóban: válságai mélyülésének idején sokszor szívesebben csatlakozna a dzsentri körül forrongó elégedetlenkedő tömeghez, a kényszerű megnyugvás messzeségéből visszatekintve pedig az is feldereng előtte, hátha jó lett volna valami egyébre, fontosabbra is az a vad „tevésvágy", bolond nagy akarat, amit a pokrócporolásba ölt. Ezek a vágyak, érzések, gondolatok azonban felszín alatt hullámzó lelke mélyén élnek, sohasem jutnak el az akarat, a küzdelem küszöbéig. Már gyermekkori kalandjait is más által, egy férfi által tudja elképzelni. Amikor első férje előtt feltűnik az alispánság lehetősége, sürgetni, tolni, ösztökélni szeretné azt az embert, aki hivatva van rá, hogy véghezvigye a világban, amit az ő becsvágya kíván. „Igen, igen, gondoltam, egy férfivel mindent el lehet érni; ő általuk el lehet jutni mindenhez, csak biztatni, akarni, zavarni kell; szívósan és ravaszul, ez az asszonyok dolga". Minden hajlama arra való, hogy egy máshoz kapcsolódva és általa legyen, cselekedjen és akarjon. S egész sorsát jellemzi, hogy végső megnyugvását is férfinak köszönheti: nyomorúságos második házassága után mégiscsak a férje nyugdíjából él. Kiszolgáltatottsága sohasem lelt kifejezést, lázadó érzései születésük pillanatában visszafojtódtak a családi fegyelem és szokástisztelet megnyugtató, mert sehová sem fellebbezhető rendjében. S amikor a hasznos és védő rendből kiszakad, nem tud igazán élni a szabadsággal. Igaza van, amikor második házasságának egyik keserű és szennyet felkavaró vitájában azzal tesz pontot gondolatai végére: „bizony, nekem nem volt más utam." Ennek az árnyalt és gazdag, messzire mutató mondanivalónak a kifejezését jól támogatja Pórtelky Magda pszichológiai képe. Nemcsak sorsa alkalmas a korforduló problémáinak életszerű megjelenítésére, hanem típusa, lelki alkata is. Kaffka tudja ezt: „Tán mindenkinek az élete a természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez — mondatja Magdával. — Én máiéi nem tudom képzelni önmagamat másféle múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált". S éppen ezért nagy gondot fordít hőse lelki képének, alkati vonásainak megrajzolására is. Passzívnak, tehetetlennek mutatja, akit az igazi nagy dolgoktól, elhatározásoktól mindig visszatartott valami különös gyávaság s aki egynéhányszor nagyot lendíthetett volna a sorsán. Annak volt az áldozata, hogy megfosztották az önálló tevékenység lehetőségétől, de jól is érzi magát a mások által kormányzott élet keretei között: „olyan jó, meleges dolog volt, valakit mindig megkérdezni, kicsit kikapni, kicsit gyámoltalankodni, durcáskodni és mindig biztosra venni, hogy helyettem és ellenemre