Kabdebó Lóránt szerk.: Valóság és varázslat. Tanulmányok századunk magyar prózairodalmából. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1979)

A varázslat műhelye (Krúdy-problémák) - Sőtér István: Krúdy és a megállított idő

látható a Belváros mellékutcái felett, mert ez a városnegyed mintha csupa mellékutcából állna, és a Krúdy teremtette délibáb-Pest, egy hézagos és töredezett hagyomány helyett, a városnak mintegy történelmileg is hitelesített hagyományává válik. Krúdy olyan ajándékot adott a fővárosnak, mint a millennium építészei, akik bástyát, templomot, lovagvárat ajándékoztak Budapestnek, kőből alkotott délibábokként. Bizonyos, hogy Krúdy délibáb-Pestje már maga is kiszakadt az időből, és ezért hathatósan elősegíti, hogy A vörös postakocsi Vízivárosából, budai Dunapartjáról, melyek egy lassú, de mégiscsak mozgó időben feküdnek, a Boldogult urfikoromban behavazott Margitszigetének és Király utcai sörházának tartósan megállított idejébe eljuthassunk. * * * Az író úrrá lesz az időn, amikor Jósuaként megállítja. Krúdyt ebben a téli Nyírség, és Pest délibábján kívül az az intenzív hangulatiság is segíti, mely már első írásaitól kezdve megkülönbözteti őt bármelyik kortársától. Annyira jellegzetes, és oly sokféle motívumból összeszövődött hangulatai kezdetben kissé egy mintára készülnek, ismétlődésük csaknem mindig ugyanazoknak a kellékeknek felhasználását jelenti: a sétányon koppanó gesztenyéké, a holdfényben fehérlő temetőké, a mindig macskaköves budai utcáké, a jégcsapoké, melyek úgy csüngenek az ereszről, mint holt embrek lába, — és így tovább. Ezek a hangulatok nem hogy fakulnának az utolsó korszakban, hanem csak a szokványos jegyeik törlődnek le róluk, hogy kesernyésebb, babonásabb elemekből álljanak újra össze. Márpedig a hangulat maga is: visszafogott mozgású idő, megjelenése pauzát képez a történetben, és amikor majd Krúdy végképp mellőzi a cselekményt, az anekdotát, ezek a hangulatok egymagukban — témákká válnak. A cselekmény mellőzése ugyanis nem ürítheti ki az elbeszélést, hanem azt éppenhogy fel kell töltse, de másféle tartalommal. A XX. századi próza nagy felfedezése volt, hogy tartalom lehet egy látvány, egy mozdulatlan helyzet és állapot, sőt egy hangulat is. A XIX. század még azt hitte, hogy a tartalom csak történet lehet, vagyis mese, cselekmény, s a tartalmat tartalomjegyzékbe lehet foglalni, vagy összefoglalni tartalmi kivonatban, ahogyan a színházi műsorfüzetek, vagy az irodalomtörténeti kézikönyvek szokták. Krúdy akkor jut legmeszszebbre, amikor írásaiból többé nem lehet tartalmi kivonatot készíteni. A cselekményt mellőző Krúdy ugyanolyan irodalmi újítást visz végbe, mint legmodernebb világirodalmi kortársai. Ebben pedig nemcsak az írásaiban uralkodó hangulatiság segíti, hanem a babonáknak az a szférája is, melybe a Nyírségen beleszületett, s melyet a pesti Nagykörútra, a Margitszigetre és Óbudára is elvitt magával. A babona még a hangulatnál is időtlenebb, és mindig a történelmen kívül álló. Krúdynak épp annyi a köze a szürrealizmushoz, mint amennyi a közük mindenfajta meséknek és babonáknak lehet. Nem a mítoszok teremtették meg a szürrealizmust, de emez nem lehet meg amazok nélkül. A babona átalakulhat álommá és látomássá, ahogyan ez Krúdy egyik legszebb írásában, A betyár álmában megtörténik. Mert a babona is éppúgy egyfajta valóság, mint Proust kiváltságos pillanatai. Ady eltévedt lovasa üget olyan tájon, melyet mintha csak ő és Krúdy ismertek volna. Ez az a táj, ahová az öregedő Krúdy gyakran visszatér, s ahonnan mindig vásárfiával tér vissza. A cselekmény fokozatos megszüntetésének első, legsikeresebb eredményei a Szindbád-novellák, melyek már csak epizódokat foglalnak magukba, s még csak nem is lekerekítetten. Az ilyen típusú írások létrejöttének magyarázatát nem