Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Kispéter András: Ady és a szecesszió

Hogy mennyit ért? A városban nagy úr lett volna tán, művész, az ifjúság körülrajongott hőse, szent s örök . . . De itt minden elsorvad szótlanul. Játszott, azután leitta magát... S rongyokban halt meg egy sövény mögött. (Szabó Lőrinc fordítása) Védekezés a szürkeség ellen a szépség szembeállítása a rúttal. „Minden művészet célja a szépség — vallja August Endell. — A szépség pedig nem más, mint az az elemi erejű, mámoros öröm, amelyet a hangok, a szavak vagy a formák és színek — ők maguk és semmi más! — keltenek bennünk .. ,".

32 Más felfogása ez a szépnek, mint a parnasszistáké volt, és nálunk a Nyugat első generációjánál inkább ezzel találkozunk. A szépség mámoros bűvölete az évtized második felének Adyjától sem idegen. Nemcsak a Magyar Pimodán tanúskodik erről, de a költeményei is: „...a szó nekem ópium, / Pogány titkokat szívhatok belőle ... Finom, dalos titkokkal tele/ A lelkem." (Egy csúf rontás); „Művész, pap vagy . . . Művész, király vagy.. . Művész, mágus vagy .. ." — ad hangot a kor felfogásának M. J. Péladan.

33 „A szép holnapnak, meg nem érkezettnek / Vagyok királya, vagyok büszke hőse" •— vallja Ady is (Midász király sarja). Vagy: „Király megy. Ruhátok se érje, / Amíg elvonul". (így szólna a szóm), s máskor: „Pap vagyok én . .. Pogány rímek, muzsikák között / Szomjazok valami örököt." (Pap vagyok, én). Összecseng ez F. Gregh szavaival is: ,.,. .. szép szavakkal írjuk le, a végtelen időnek ebben a véges pillanatában, az ember álmait, hogy átadhassuk azoknak, akik utánunk jönnek."

34 Ady is többször szól azokról, akik majd a helyébe lépnek: Ahol Árgyilus alszik, Akiknek dajkája vagyok, Aki helyemre áll stb. Menekülés a szürkeségből a túldíszítés, a stilizálás. A közfelfogás a szeceszsziót gyakran ebben, az átlagízlésben nem egyszer giccsé silányuló külsőségekben látja, holott ez a legkevésbé maradandó része. Egyébként a maga idejében ennek is megvolt az értelme, ha igen hamar modorrá, divattá vált is. E jelenség irodalmi megfelelőjét, melyet nálunk elsősorban a Nyugat írói képviselnek, nevezi Horváth János „stílromantiká"-nak. A hangját meglelő Ady törekvése a stilizálásra, dekorativitásra: a színek gazdag skálájának alkalmazása, a jelzők túlhalmozása, a fogalmak merész társítása, szavak szokatlan fűzése stb. közismert. Csak néhány példa mutatóban: „A tenger, ez a sápadt, részeg, / Ezüst lávát ivott... S ím, hirtelen violás árnyak / Csodás özöniben, / Messze, ahol az ár Eget ér, / Vörösszárnyú, nagy vizi szekér / Tör elő a Vízen". (Vörös szekér a tengeren) ,, . . . égtek lelkemben kis rőzse-dalok: / Füstösek, furcsák, búsak, bíborak . . ." (Parisban járt az ősz); „A rózsaszínű párázatban/ Csodálatosabb, azurabb vidékek . .. Alkonyos, áldott, enyhe csöndben / Szűz, nagy tájak..." (Bolyongás Azur-orszagban); „Sebeim arany-pikkelyeknek,/ Göthömet szűz mámornak lássam . . ." (Könyörgés víg hálásért). A szecesszió fő jelszava: az egyéniség kiteljesítése, szintén védekezés a kor elszürkítő tendenciáival: az ipari tömegtermeléssel, az üzleti szellemmel, a mű32 August Endell: A látás öröme. Szecesszió. 264. 1. 33 Mérodaek Joséphin Péladan: Művészet-isten. Uo. 190—191. 1. 34 Fernand Gregh: i. m. Uo. 201. 1.