Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Schweitzer Pál: Ady vezérversei (Állomások a művészi önszemlélet alakulásának útján)
Az elmondottak külsődleges és formális vonásokkal jelzik azt az érzésvilágot, ami az önátélés kereteként szolgált Adynak az 1910. év vége felé. Érthető, ha most ismét belső szükséglet számára, hogy az új verseskönyve által kijelölt pályaszakasz elé szubjektív határkövet állítson egy önportré val: igyekszik egyetlen költeménybe szorítani mindazt, amit önönmagához és a világhoz fűződő viszonyában, akár azonosulóan, akár elutasítóan a leglényegesebbnek érez. Az ismét aktuálissá vált ilyen belső szükséglet szintén rokonit ja A Minden-Titkoh verseit meg az Űj verseket. 1910 végén azonban már összehasonlíthatatlanul nehezebb feladattal találja szemben magát a megtett utat és a továbbjutás távlatait az önportré vonásai által a világot alkotó pillanat maradandóságába transzponálni igyekvő művészi törekvés, mint öt évvel korábban. Nem is képes feladatához fölnőni. Az alább álló verset, a törekvés eredményét olvasva igazat kell adnunk Osvát Ernőnek és Fenyő Miksának, akik eltanácsolták Adyt a közléstől, s magának a költőnek is, hogy érvényesülni engedte önkritikus hajlamát, és ezt írta nekik: „Édes Barátaim, én nem bánom, ha csak egy strófát tartotok is meg a prológusból." 3 " 1 Bajvívás volt itt: az ifjú Minden Keresztüldöfte Titok-dárdával Az én szívemben a Halál szívét, Ám él a szívem és él az Isten. Már tudom én jól, hogy Halál nincsen S hogy semmi sincsen, mi nem hasonló, Fakasztó csók és fakadt szerelem : Isten és Titok dúlt ereinkben. Cserzett, agg szívvel várok most itt lenn, Titokra lesve, látnivalóra, Éreznivaló, új valamire, De már tudom : a Titok — az Isten. Minden; Titok és, jaj, minden: Isten. Bele lehetne ebbe pusztulni, De, brávó, úgyse önként pusztulunk S nincs olyan Titok, ami segítsen. Életemnek sok nagy gyász-ínségit sem Sorolom föl, mert istenek voltak, Örömem, kínom Isten egyaránt: A Minden-Titok — a Minden-Isten. Amit rámbíztak, hűséggel vittem És csak most látom: nincs különbözőség, Minden csak : egy volt, minden : kényszerű, Miben csak hittem, avagy nem hittem. Nem is lesek már, csak lengek itt lenn, Hiszen ők eggyek: Élet és Halál Űr, Olyan eggyek ők, oly nagyszerűek: Isten és Titok, Élet és Minden. 34 Feljegyzések. 289. 1.
