Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Jemnitz János: Ady és Jaures

núsítja az is, hogy éppen ezekben a hónapokban számolt be a párizsi anarchisták egy gyűléséről, s e beszámolóból nyilvánvaló: ha nem is osztotta véleményüket bizonyos rokonszenvet érzett irántuk.

11 Ami viszont Jaurèsnek a hermelinpalást, a miniszteri bársonyszék és a nacionalizmus felé való vonzódását illette, Adynak hamarosan revideálni kellett elhibázott és elhamarkodott következtetéseit. Hiszen az év őszén bekövetkezett a II. Internacionálé amszterdami kongresszusa, ahol határozat született a francia szocialista mozgalom egységének megteremtésére. Igaz, Ady erről a fontos kongresszusról, Jaurès szerepéről, illetve a kongresszus jelentős francia vonatkozásairól nem küldött tudósítást, nem emlékezett meg, de a francia politikai élet módosulásai mellett már ő sem ment el szótlanul. 1904 telén sokféle ellentét nyomán megrendült a Combes-kormány helyzete, s ezzel együtt a polgári radikálisok és a reformista szocialisták között kötött blokkpolitika is. Ady erről 1905 januárjában Combes bukása c. cikkében így írt: ,,A francia válság titka: először is a Combes-nál is radikálisabbak elégedetlensége, másodszor pedig némely radikálisok Jaures-gyűlölete. A szélső szocialisták és szélső radikálisok egy csoportja nem tartotta elég bátornak Combes-ot a Róma ellen folyó harcban, s elég gyorsnak és erősnek a régóta vajúdó nagy szociális reformoknak keresztülhajtásában. A radikálisoknak egy másik része pedig olyan féltékeny volt a kormánypárti szocialistáknak a befolyására", hogy — Ady véleménye szerint — készek lettek volna „gyanús" jobb felé nyitó kombinációkra. Ezt a lehetőséget — átmenetileg — Ady nagyon reálisnak ítélte, s felmérésében ezúttal is jellegzetes módon szinte lakmuszpapírként Jaurès neve tűnik fel: „Lehet, hogy egyelőre olyan kormány következik, mely pacifikálni s alkudni fog, a többségből kizárja Jaurèsékat s a nagyon radikálisokat, a nacionalistákat meghájazva a száműzött Déroulède visszahívásával s néhány radikális terv elodázásával. De ez is csak egyelőre lehet. . ."

12 De ha 1905 januárjában már tapasztalni lehetett a korábbi, 1904-es kép helyesbítését, akkor 1905 nyarán Ady Jaurès-képe teljes egészében megváltozott. S a magyarázat roppant egyszerű. Olyan politikai, pontosabban olyan nemzetközi horderejű eseménysorozat „szabadult el", amely ekkoriban mindenkinek a figyelmét lekötötte, s aligha csodálható, hogy Ady mérlegelésének, értékítéleteinek ez került a centrumába: a marokkói válság, amikor is Franciaország több előkészítő lépés után megszállta az országot, ezzel fait accompli elé állította Berlint, amelybe a német imperialista körök nem akartak belenyugodni. Az 1904-re kialakult francia—angol szövetségnek tulajdonképpen ez lett az első nagy teherpróbája. Az angol kormány Párizs mögé sorakozott fel, s a katonai lépéseket fontolgató német kormánykörök úgy ítélték meg, hogy a közvéleményt nem tudják majd egy nem túlságosan népszerű gyarmati kaland mellé állítani, ezért számos tényező hatására végül is visszavonulót fújtak. Mindemellett a háborús válság súlyos, veszélyes volt, a XX. század addigi legkomolyabb krízise, amely ténylegesen világháborúval fenyegetett. A szocialisták nagyszerű példát nyújtottak: minden erejüket megfeszítve mozgósították a közvéleményt a háború, a naciaonalizmus felszítása ellen. Ennek a küzdelemnek több akciója ismeretes. Egyik frontszakasza az volt, hogy a francia és német szocialista orgánumok párhuzamosan és egyidejűleg 11 Az anarchisták gyülekezetében. PN 1904. jún. 9. AEÖPM V. köt. 58—59. 1. 12 Combes bukása. Budapesti Napló (a továbbiakban: BN) 1905. jan. 19. AEÖPM VI. köt. 24. 1.