Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

mert ha a tett kiélezett, végletes formája, az erőszak idegenítette is, de a gyökeres átalakulás feltörő vágya, a nemet mondó, konok szenvedély mégis vonzotta."

119 Felvetődik a kérdés, hogy Adynak a szociáldemokráciával szembeni 1905-ös, a nagyváradi évekhez viszonyítva is — prózából, versből egyaránt kitűnően •— tartózkodóbb, kétkedőbb magatartása mivel magyarázható? Király István és Varga József joggal mutat rá, hogy milyen hatást tett Adyra a polgári demokráciával való — már említett — személyes találkozás.

120 Nos, Ady a polgári demokráciának mind eredményeiben, mind hibáiban érdekeltnek tudta a szociáldemokráciát. A nagy szociáldemokrata pártokban tért hódító, vérontás előkészítésével fenyegető nacionalizmus kiváltképpen kiábrándulással töltötte el. A másik ok, amiért Ady óvott a külföldi példák követésétől, az osztályharc élezésétől, a kritikus magyar társadalmi helyzet volt. Az a politikai válság, amely a Szabadelvű Párt bukásában és a Fejérváry-kormány kinevezésében jutott kifejezésre, és egy új császári abszolutizmus bevezetésével fenyegetett (1905 január — június). Ady azonban 1905 őszén túljutott ezen a perióduson, s ebben ugyancsak két tényezőnek van nagy szerepe: a magyarországi politikai válság elmélyülésének és az orosz forradalom kibontakozásának. Ady a forradalmi események hatására mindinkább szolidáris az orosz proletariátus radikalizálódó küzdelmével. Szolidáris a szociáldemokrata sajtó is. A Népszava 1905. december 1-én közli a „Lenin-frakció" felhívását az OSZDMP egységének megteremtésére, és üdvözli a moszkvai fegyveres felkelést.

121 Az orosz munkásmozgalmon belüli elvi ellentétekről a Népszava nem ad számot, az MSZDP politikája — mint ismeretes — mensevik-rokon. A buzdítástól, a méltatástól azonban a központi pártújság sem riad vissza: „S ha a magyarországi és minden ország munkássága megérti és végrehajtja a mártírok végrendeletét, az már egymagában is olyan eredmény, amely fordulóvá tenné az orosz forradalmat a munkásmozgalom történetében még akkor is, ha a cárizmus csúfos bukása nem járna nyomában .. ,"

122 Hasonló hangot üt meg Ady is. Míg 1905 áprilisában még az osztályharc éleződésétől óvott, addig a Budapesti Napló hasábjain 1905. október 31-én az oroszországi általános tömegsztrájkot méltató cikkében már felteszi a kérdést: „Csak mi maradnánk tétlenül? A régi tunyaságban. A régi megátalkodottságban, vagy pedig a körülöttünk zajló események szintén új korszak kezdetét jelentik?"

m Még tovább megy az 1905. december 29-én megjelent, a moszkvai fegyveres felkelésről szóló cikkében: „Ezt a forradalmat a nép csinálja. . . . Oroszország pedig egyszerre csinál meg két forradalmat. A régit, melyen Európa már túlesett, s az újat, mely Oroszországban kivételesen és minden Marxok ellenére vérrel dolgozik ... És célhoz fog érni. Véren, roncson, üszkön át diadalmasan ér a trónig az orosz demokrácia. De még a trónnál hatalmasabb ellenségeit is legyőzi. Az önző úri kastélyt, a sanyargató gyárat, az elbutító papi lakot s a szívtelen kaszárnyát."

124 A Földindulás nyilvánvalóan tartalmazza Adynak a már a Nostra res agiturban kifejtett felismerését a két forradalmat magában foglaló egységes fo119 Király István: i. m. I. 93. 1. 120 Király István: i. m. I. 97. 1. és Varga József: A szocializmus Ady gondolatvilágában. „Jöjj el szabadság!" Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Illés László. Bp., 1967. Akadémiai K. 24. 1. 121 MMTVD III. 400—401., 403—404. 1. 122 Uo. 404. 1. 123 MMTVD III. 374. 1. «4 AEÖPM VII. 83. 1.