Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

végezni helyettünk — ha majd germán vagy szláv tenger ömlik a mi élhetetlenségünkre ! ?"

86 Nem feledkezhetünk meg arról, hogy hasonló érveléssel polgári radikális és szociáldemokrata teoretikusoknál is találkozunk. Igen, de a későbbi években. Jászi Oszkár 1907-ben a Huszadik Században megjelent Az új Magyarország felé c. tanulmányában olvasható: „Természetes, hogy figyelmünk, érdeklődésünk és vágyaink elsősorban azok felé a társadalmi alakzatok felé irányulnak, melyeket a fejlődés legutolsó ritmusa hozott létre. Ezzel szemben a közvetlenül megvalósítandó honi feladatok nem a nagy nyugat-európai demokráciák mai feladatai. Ott egyre aktuálisabbá válik a polgári demokráciából a munkás demokráciába való átmenet problémája: nálunk elsősorban ezt a polgári demokráciát kell létrehozni. Tehát oly valami eljöveteléért kell majd küzdenünk, melynek átmeneti jellegéről meg vagyunk győződve, valamiért, aminek szellemi és gazdasági gyarlóságait már a nyugati tapasztalatokból jól ismerjük. Mégis modern szocializmus, modern gyáripar, kapitalizmus és az ezen alapuló polgári demokrácia nélkül el sem képzelhető."

87 Kunfi Zsigmond az 1908-as decemberi rendkívüli pártkongresszuson így beszélt: „Azt a harcot, amelyet Magyarország munkássága a választójogért folytat, nem azért indította meg és küzdi végig ez a munkásság, hogy ezek és ezek az emberek, ez és ez a párt szavazatokhoz, mandátumokhoz jussanak, hanem azért, mert tudja, hogy Magyarországot bárminő eszközökkel is rá kell terelni arra az útra, amelyen az ország a feudalizmus nyűgeitől megszabaduljon, és kapitalista országgá alakuljon át."

88 Majd később a Szocializmus egyik 1910-es számában Kunfi így írt: „A magyar gazdasági és társadalmi élet feudális formái s az ország kapitalisztikus terhei: ez az a nagy ellentét, amely mindannyiunknál nagyobb erővel és biztosabb eredménnyel hajtja az országot vagy a hajótörés, vagy a demokratikus átalakulás felé."

89 Ezek az évekkel későbbi megnyilatkozások azonban — ha jól megnézzük — csak hasonlítanak Ady okfejtésére, de nem azonosak vele. Későbbi barátai — Jászi és Kunfi is — beszélnek a magyar társadalmi fejlődés elmaradottságáról, a feudális maradványokkal is súlyosbított tőkés kizsákmányolásról, de szavaikból, főleg Jásziéból, de még bizonyos mértékig Kunfiéból is hiányzik a forradalmi perspektíva. Érvelésük végső fokon egy olyan reformista politikai-elméleti irányvonalba simul, amelyről bőségesen kitűnt, hogy magyarországi alkalmazása az irrealitások birodalmába tartozik. Ady reálisabban látott. De ez a reálisabb látás ellentéteket is érlelt. „Adyban — írja Révai — két lélek lakozott. Az egyik a polgári demokratikus magyar forradalmár lelke, aki tudja, hogy Magyarországnak demokrácia kell, a másik: a polgári demokráciából kiábrándult, a burzsoáziát megvető művésznek a lelke".

90 Ady már Nagyváradon szükségesnek vélte, igényelte és várta a forradalmat. Révaitól eltérően úgy véljük azonban, hogy a polgári rendre nemcsak a burzsoáziát megvető művészként, hanem mindinkább tudatosodó antikapitalista politikai gondolkodóként tekintett. Antikapitalizmusát a debreceni, de főleg a nagyváradi évek termése már bőségesen alátámasztja. A kérdésre még visszatérünk, de a 80 AEÖPM IV. 26—27. 1. 87 L. A szociológia első magyar műhelye. Válogatás. II. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta: Litván György és Szűcs László. Bp., 1973. Gondolat K. 420—421. 1. 88 MMTVD IV/a. A kötetet összeállította és szerkesztette: Erényi Tibor, S. Vincze Edit, Mucsi Ferenc, Kende János. Bp., 1966. Kossuth K. 161. 1. 83 L. Köves Rózsa — Erényi Tibor: Kunfi Zsigmond életútja. Bp., 1974. Kossuth K. 263. 1. 00 Révai József: Válogatott irodalmi tanulmányok. Bp., 1960. Kossuth K. 146. 1.