Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)
korai éveket illetően igazat adunk Király Istvánnak abban, hogy „Egyoldalúság lenne . .. csupán a feudalizmus ellenfelét látni Adyban ... Az antifeudalizmus mellett jellemző volt erre a költőre egy folyvást növekvő antikapitalizmus is." 91 Ady a századelőn tisztában volt azzal, hogy az általa hőn áhított magyar forradalom bekövetkezése nem lehet — történelmileg mérve — rövid idő műve. Mint Forradalom c. cikkéből is kitűnik, nem annyira egyszeri tömeglázadásra, mint inkább szükségszerűen bekövetkező forradalmi folyamatra gondol. Közkeletű szóval élve, még nem lát közvetlen forradalmi helyzetet, s ma már jól tudjuk, hogy ekkor még ilyen nem is volt. Ezért — legalábbis a kilencszázas évek elején — nem éleződött ki a forradalomelméleti ellentét egyrészről Ady, másrészről a polgári radikálisok és a szociáldemokraták között. Érdemes megjegyezni viszont, hogy már a század elején megmutatkozott Ady és a szociáldemokraták között egy, a szociáldemokrata mozgalom jellegét és végső célkitűzéseit illetően kiütköző különbség. A korai szociáldemokrata mozgalmakat az úttörők szinte messianisztikus hevülete hatotta át, amely az „Éljen a világot megváltó nemzetközi és forradalmi szociáldemokrácia" jelszavában fogalmazódott meg a legtömörebben. Ady, aki nemegyszer mutatott rá szociáldemokrata hibákra és tévedésekre, a szociáldemokrata mozgalmat sem tartotta sem bírálhatatlannak, sem csalhatatlannak, s — mint a evolúcióval kapcsolatos, említett írása is mutatja — nem hitt egy abszolút értelemben vett társadalmi megváltásban, nem hitt abban, hogy egy minden szempontból tökéletes társadalmi rendszer, ideális társadalmi rendszer, kivétel nélkül minden embert boldogító társadalmi rendszer valaha is megszületik. Ezzel kapcsolatban volt mindig benne némi szkepszis, a politikai hurrá-optimizmustól mindig is távol állott, s sohasem volt utópista sem. Szkepszisét a korabeli szociáldemokrata gyakorlat egyes jelenségei is élesztették. „Látjuk és figyeljük — írja egyik 1902 novemberében megjelent cikkében — a puritánság, a becsületesség kimúlását, s még a jövendő világban sem tudunk reménykedni. Abban a jövendő világban tudniillik, melyet a mi Lassalle-jaink, Marxaink készítenek elő. Hiszen a »muvelt Nyugat«-on a szocialisták is panamáznak már, s a panamázástól ma már sem a vallás, sem a törvény, sem semmiféle morálfilozófia, legfeljebb a fizikai undor tarthatja vissza az embereket." 92 Hamarosan személyesen is megismerte a „művelt Nyugat"-ot. Nagyvárad után Párizs. Adynak és a francia szocializmusnak a kapcsolatairól e kötet külön tanulmányt közöl. 93 ' Űgy véljük, hogy a szociáldemokráciát illetően már korábban kialakított felfogásában lényeges változás nem következett be. Első párizsi időszakának (1904 február — 1905 január) szempontunkból legjelentősebb írása a Sas és kakas a vörös lobogókon, mely a Pesti Napló 1904. március 15-i számában jelent meg. „Vajon micsoda elváltozások következnek ezek után — írja Ady — már az agyakban? Meglássa akárki, hogy a francia szocialisták programjukba veszik a revánsot, s Bebel gárdája fölcsap a fölséges császár leghűségesebb ellenzékének, hogy reszkessen ez a rongyos világ az egyetlen és harcra mindig kész Germániától. ... A vörös lobogókra már rászőtték a német sas s a gall kakas képét. " 9/ ' 91 Király István: Irodalom és társadalom. Bp., 1976. Szépirodalmi K. 83. 1. 92 AEÖPM m. 164—165. 1. 93 L. jelen kötetünkben Jemnitz János: Ady és Jaurès, c. tanulmányát. 94 AEÖPM V. 19—20. 1.