Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

E. Csorba Csilla: Ady száz arca (Fényképikonográfia)

E. CSORBA CSILLA ADY SZÁZ ARCA (FÉNYKÉPIKONOGRÁFIA) Bevezetés Magyar irodalmi személyiségekről olyan leíró és rendszerező ikonográfiái tanulmány, amely egyaránt figyelembe venné az íróról vagy költőről életében és halála után keletkezett művészi alkotásokat, és ezek elemzésével a vizsgált személy alakját, az író vagy költő és a képzőművészet sokrétű — közvetett vagy közvetlen — kapcsolatát világítaná meg, tudomásunk szerint még nem készült. E várt elemzés tárgyát képező alkotások között — a XIX. és XX. századi irodalmi személyiségek esetében — természetesen ott szerepelnének a fényképfelvételek is. A XX. század elején művészi rangra emelkedett fotózás ugyanis képes arra, hogy az emberi külső szemléletes bemutatásában minden korábban művelt térbeli ábrázolási módnál életszerűbbet alkosson, s ugyanakkor a személyiség egy pillanatba sűrített jellegzetes vonásait ragadja meg. Az információgazdag portréfotózás növekvő népszerűségét a kor kiemelkedő alakjairól, nem utolsósorban az irodalom kiválóságairól — így az Ady Endréről — készült felvételek sora is reprezentálja. Az Ady-kutatás számára mindinkább nélkülözhetetlen ikonográfiái munka ugyancsak várat még magára. A majdani és mindenképpen nagyszabású vállalkozás első lépésének az Ady Endréről készült fotók alábbi számbavételét tekintjük. Munkánkban az Adyról készült valamennyi fényképfelvétel feltérképezésére, azaz az országos közgyűjtemények és a számunkra hozzáférhetővé vált magángyűjtemények vonatkozó anyagának, továbbá a határainkon túl található Ady-fotók regisztrálására törekedtünk. Munkánk során csak azokra a fotókra voltunk figyelemmel, melyeken Ady személye látható, így mellőztük az Ady környezetéről, barátairól, rokonairól készült képek ikonográfiái leírását, illetve bemutatását. Ez utóbbiak az Ady-ikonográfia egy következő fejezetének képezhetik tárgyát. Az általunk számbavett fotófelvételek száma az említett tematikai elhatárolás ellenére is megközelíti a százat. Az Ady-fotók e mennyisége, tekintetbe véve Ady korai halálát, a fényképezésnek a maihoz képest jóval kisebb mérvű elterjedtségét, mindenképpen jelentősnek mondható. A felvételeknek ez a nagy száma már önmagában is érzékelteti Ady vágyát, hogy „sokan nézzék", igényét, hogy barátai, rajongói az együttlét idején túl is maguk előtt lássák személyét. Ady szívesen ajándékozott fotót, és azok sorsát figyelemmel kísérte. Külföldi vagy hosszabb vidéki tartózkodásai idején barátai útján többször utánrendelt képeiből, s jellemző módon ismételt kísérleteket tett a Városmajor Szanatóriumból eltűnt, 1911 júniusában Rómában készült felvételei felkutatására. (L. pl. Maria-Grünből 1913. ápr. 16-án Ady Lajosnak írt levelét. AEVL 412. 1.) Az Adyról készült fotóalkotások között a legjelentősebb helyet a századelő nagy fotográfusának, Székely Aladárnak a felvételei foglalják el. Székely Aladár külföldről történő hazatérése, mesterségbeli-művészi tökéletesedése és Ady első érett kötetének, az Űj verseknek a megjelenése időben közel esik egy-