Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

és olvasni szoktuk, mivel pedig mint »burzsoa« hírlap cserepéldányra nem reflektálhatunk, rendszerint meg szoktuk venni a Népszavát."

55 Nem habozik akkor sem, amikor a szociáldemokraták elleni, főleg a vidéki agitáció meggátlására törő hatósági intézkedéseket kell megbírálni.

50 Ezzel kapcsolatban jegyzi meg: „Nagy baj, hogy mi még jogállam sem vagyunk, másutt már a szociális államnál tartanak."

57 1903 április elején jelenik meg A varróleányok c. cikk, amelyben Ady a nagyváradi varrólányok sztrájkjában — úgy tűnik — még valamilyen kuriózumot lát, de részvéttel ír róla: „Hogy egészen igaza van Bebelnek, nem mondom. De bizony a férfiproletárnál szánandóbb a nő, ha nem proletár is .. . Hol van mindannyiuknál az emberhez méltó élet posztulátuma : szabadon, hajlandóság és kedv szerint dolgozni, élni és szeretni?"

58 Az új forradalom Nagyváradon c, 1903 áprilisában megjelent írásában „a szociáldemokraták világát" vázolja fel. A II. Internacionálé egyik vezető tekintélyére hivatkozik: „Vandervelde szózatát akarom: mi forradalmat akarunk! Forradalom ez a mai modern élet."

59 A nagyváradi szociáldemokrata vezetőgárdáról — főleg Vántus Károlyról, a párttitkárról, a későbbi 1919-es népbiztosról — a legnagyobb együttérzéssel ír. Arról az emberről, akinek a börtöntetőről — mint a Nagyváradi Napló 1903. június 9-i számában megjelent cikkében írja — nyilván az jut eszébe, hogy „húsz év múlva erre is kitűzik a vörös lobogót".

60 Vántus követőiről pedig megjegyzi: „Nagy már a tábor, s nagy a reménye, hogy rövid időn belül még nagyobb lesz."

61 1903 tavaszáról szólva ezt gondolja és érzi: „Ma a forradalomnak, a felszabadult vagy felszabadulni akaró erők tobzódásának ünnepe a május."

62 A vörös május! A szocialista — azaz a pap nélküli — temetés is tetszik neki. Hegedűs Nándor joggal állapíthatja meg, hogy „Ady proletárköltészetének gyökereit tehát már nagyváradi működésében kell keresni".

63

' Feltűnik Ady 1903-as publicisztikájában az akkortájt talán országosan legismertebb szociáldemokrata vezető, Bokányi Dezső neve is. 1903 májusában egy nagyváradi antiklerikális népgyűlés kapcsán a következőket írja: „A harc megindult. A fekete és a vörös harca. Jelentősnek, bár természetesnek tartjuk, hogy Budapest után Nagyváradon történt meg a második harcbaszállás. Nem kell okvetlenül a vörös lobogóra esküdnie annak, aki ebben a harcban a vörös lobogóval tart. Végre is a vörös lobogó a kialakuló belőle. Itt az igazabbnak kell győzni, s az igazabb fog győzni!"

64 A klerikalizmus elleni küzdelem, a fekete és a vörös lobogó harca a központi kérdése az ismert Somló Bódog-ügynek is: „ ... milyen könnyen taposnak nálunk •— írja Ady — csizmasarokkal megállapított tudományos igazságokon. Mit minálunk Darwin, Marx, Spencer!?"

65 Külön említésre méltó Ady és az 1903-as pártprogram ügye. Ady, aki már korábban méltánylólag írt a szociáldemokrata párt követeléseiről, a Nagyváradi Napló 1903. február 14-i számában nagy elismeréssel fogadta a szociáldemokrata « Uo. 157. 1. 56 Uo. 222—223. 1. " AEÖPM IV. 37. 1. ™ Uo. 61. 1. ® Uo. 69. 1. 60 Uo. 108. 1. « Uo. 75. 1. » Uo. 81. 1. 63 Hegedűs Nándor: Ady Endre nagyváradi napjai. Bp., 1957. Akadémiai K. 324. 1. 64 AEÖPM IV. 95. 1. K Uo. 95—96. 1.