Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

állapítván: „...a sztrájk a legkétségbeesettebb védőeszköze a munkásnak, Magyarországon pedig egyetlen eszköze is".

49 Mindez együtt jár már az első váradi években a hagyományos politikai csoportosulások élesedő kritikájával. A 67-es „szabadelvű" politikát, ennek a politikának lényegét Ady — aki korábban az egyházjogi törvények kapcsán Wekerlénél tárgyilagosan ismerte el a kivételesen szembetűnő pozitív vonásokat — többször illeti kemény kritikával. Mindinkább kiábrándul a függetlenségiekből is. 1902 februárjában Néppártiság és reakció c. cikkében nemcsak a néppártról nyilatkozik lesújtóan mint klerikális politikai erőről, hanem azt is megállapítja, hogy „a hajdan liberálisabb Kossuth-pártban is a reakcionáriusok vergődtek túlsúlyra".

50 Ugyanekkor elmélyül Adynak a klerikalizmus és nacionalizmus felett gyakorolt kritikája. Ady voltaireiánus szellemben fogant egyházellenességének — mint írásaiból kitűnik — alapvetően az volt az oka, hogy a latifundiumos egyházat nem isteni, hanem nagyonis emberi — szellemi és fizikai értelemben egyaránt —, sanyargató intézménynek, az emberi egyéniség lebéklyózójának látta, amelynek hatalmas anyagi erőforrásait joggal fel lehetne használni a népnyomor enyhítésére. Ami pedig a nacionalizmust illeti, erről az „újfajta nacionalizmus"-ról már 1901 szeptemberében megírta, hogy „Amennyi piszkos ere van — pedig sok van — a magyar életnek, mind ebben a posványban készül találkozni. Jaj azoknak, akik félrevezetve azt hiszik, hogy a náció életét ilyen erek táplálják".

51 A korabeli nacionalizmust Ady tehát különböző reakciós eszmeáramlatok együttesének fogja fel. A nacionalizmus erősbödését szemlélve ugyanarra a következtetésre jut, mint a •— vele rokonnak minősített — klerikalizmus esetében. Nacionalisták c. 1902 áprilisi cikkében így ír: „Nem csoda, s úgy is lesz, hogy a nacionalizmus nemzetközisége a szociáldemokráciát fogja növelni, mely szintén nemzetközi. A szociáldemokraták legerősebb támogatója a reakciós nacionalizmus. És ez az egyetlen reménységünk és erősségünk a nacionalisták ellen .. ,".

52 Ady a szociáldemokraták többszörösen programba foglalt nemzetköziségét regisztrálja, de nem bírálja. Jeleként annak, hogy benne is mélyülőben volt az internacionalizmus gondolata. A liberális nacionalizmuson túljutó, polgári radikális Ady és a szociáldemokraták tulajdonképpeni fegyverbarátsága 1902—1903-ban jött létre Nagyváradon. Ez a rokonszenv a szociáldemokrata agitációért fogházba kerülő Vántus Károlyról szóló Füst a börtönben c. váradi indítású novellában is megmutatkozik.

53 Ady, a publicista, rokonszenvvel ír — 1902 szeptemberében —• arról a szociáldemokrata munkásról, aki a bíróság előtt csak polgári becsületére volt hajlandó esküt tenni. Az ezt elutasító bírót élesen támadja, megjegyezve: „A mai rendet ne próbálja saját taktikája szerint is védeni. Legyen nyugodt, elvégzi ezt helyette a társadalom uralkodó osztályain épült törvényhozó hatalom."

54 Figyelemre méltó — s már nem is annyira polgári demokratikus, mint inkább szociáldemokrata hatást mutató — ez a szóhasználat, melyhez hasonlóval a szociáldemokrata sajtó hasábjain gyakran találkozunk. Tudjuk, Ady maga is buzgó olvasója volt a Népszavának. „A nemzetközi szocialisták lapját, a Népszavát figyelni 49 Uo. 298. 1. M UO. 410. 1. 51 UO. 208. 1. 52 AEÖPM III. 64. 1. 53 Ady Endre összes Novellái. Bp., 1961. Szépirodalmi K. 176—180. 1. 54 AEÖPM m. 138. 1.