Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
W. Somogyi Ágnes: Képzőművészek Ady Endre halottas ágyánál
vost, majd hazament.1 Erről ugyan kevesen emlékeznek meg, de ezzel ellentétes adatot csak Dénes Zsófia és Franyó Zoltán közöl, akiknek az egyébként egymást támogató emlékezéseiben némi ellentmondás feszül. Dénes Zsófia ugyanis azt írja, Franyó őt akkor szólította meg, amikor 11-kor a Veres Pálné utcai Ady-lakásba igyekezett, hogy egy korábbi megállapodásnak megfelelően Csinszkával együtt látogassa meg a beteget. Könyve szerint Franyó éppen Csinszkától jön. közli a halálhírt, s hogy a halott — míg özvegye otthon ül — ,,kinn fekszik a Park Szanatóriumban, egészen egyedül". 2- Franyó viszont 1957 szeptemberében ugyanezt úgy írta le, hogy ő a halálhírről az ápolónő telefonja révén értesülve még csak nem is telefonált Csinszkának, hanem Dénes Zsófiához sietett, akivel végül útközben véletlenül találkozott. 23 A történetet 1957 novemberében -'' úgy módosította, hogy idézi Dénes Zsófiát, akinek ebben az idézetben szereplő, az Élet helyett órák első kiadásából (Bp., 1940. Pantheon) vett szövege szerint már 9 után találkoztak, s e helyütt Franyó nem említi Dénes Zsófiának az Elet helyett órák újabb kiadásában Franyó szájába adott „Csinszkától jövök" mondatot. Ugyanitt felsorolja azokat, akik a halottas ágyhoz zarándokolnak: Csinszka, Móricz, Hatvány, Schöpflin. Ebben a névsorban új, de természetesen elfogadható szereplő Schöpflin Aladár. 25 Franyó Zoltán valószínűleg sokáig maradt a szobában, s csak telefonálni távozott, hogy munkatársait a szanatóriumba rendelje. 21 ' Szerkesztőségi titkára, Lestyán Sándor Kober Leó rajzolóval akkor érkezett, amikor éppen Csorba Géza rajzolta a halottat. Ezt ő néhány napon belül megírta, 27 s valószínű, hogy Franyó Zoltán 38 évvel később papírra vetett emlékezése téves, amely szerint Lestyán és Kober a maszk elkészülte után érkezett. 28 Mint Nádas Sándor írja: „Dél felé a kis második emeleti szobában már hárman rajzolták a költőt halálában, ahogy sárgán és dacosan feküdt örök alvásában, fején a megkötött fehér zsebkendővel, mintha a foga fájna". 29 Amikor a „fehér hölgy" rajzolt, Móricz még „fekete, kendővel felkötött arc"-ot látott. Később: „Leveszik a kendőt, már eléggé fagyott. . .". 30 Feltűnő, hogy az újságírók és az emlékezők egyaránt azt állítják, több fotográfus is megjelent a halottas ágynál. 3 ' 1 Mi úgy véljük, hogy csak egyetlen fotós, Szőnyi Lajos készített ott sikerült felvételt, s ha más fotósok is jártak ott, feltehető, hogy azok felvételei nem sikerültek, hisz valószínűtlen, hogy képeik, melyek közül egyet sem ismerünk, azóta lappanganának. Zilahy Lajos cikke szerint „Agya körül nesztelenül sürögnek és dolgoznak a halhatatlanság szolgái. Nagy fényképezőgépeket állítanak fel óvatosan a szoba sarkában, és » VÖ. 7/10. -- L. 7,2. 275. 1. 2:1 L. 7/3. 2 '' L. 7/4. -"' Elképzelhető, hogy ő képviselte a Vörösmarty Akadémiát. 2li L. 7,4. 785. 1. 27 L. 7/9. M L. 7/4. 785. 1. 2!) L. 7 14. — Véleményünk szerint az itt említett három rajzoló Winsloe Christa, Ferenczy Béni és Vértes Marcell. L. 7,11. 267. 1. 31 Már a Világ 1919. január 29-i, 25. számának 6. lapján található hírcikkben is azt olvashatjuk, hogy ,,a fényképészek egész serege" dolgozott a tetem körül. Feltehetően ebből a közleményből született (-ács) szerző legendateremtő cikkének az a passzusa, amely „egész fotográfus-hadsereg"-ről beszél. (L. 7,1.)
