Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon

szocialisták, kommunisták, liberális és radikális polgári nézeteket vallók, valamint a faj mindenekfelettiségét hirdetők. "Útjaik e különböző csoportoknak alkalmanként találkoztak, máskor egymással szemben állva léptek a nyilvánosság fórumaira. Az Ady Endre nevét zászlajára tűző magyar diák- és értelmiségi fiatalság 1927 körüli mozgalmaiban jelentkeztek nagyobb számban az addig egységes reakciós tömbnek tekintett egyetemi ifjúság képviselői. Ez az eszmei és szervezeti erjedés addig passzív, apolitikus rétegeket is társadalmi tevékenységre serkentett. Érdeklődésük és vitáik központjába a nemzeti sorsproblémák kerültek, a parasztság és munkásság — számukra addig ismeretlen — helyzete, politikai szerepe vált előttük ismertté. A különböző baloldali — elsősorban munkásmozgalmi — szervezetek ezt kihasználva, igyekeztek szervezeti és eszmei befolyásukat érvényesíteni ebben az ifjúsági rétegben. Ettől az időtől egyre több értelmiségi fiatal jelent meg a különböző munkásmozgalmi szervezetekben és rendezvényeken. A Szociáldemokrata Párt és a Kassák-kör saját sorait igyekezett gyarapítani e fiatalokkal, az illegális kommunista mozgalom pedig a legális cselekvés új lehetőségeit ismerte fel a Bartha Miklós Társaságban és más, hasonló szervezetekben. Az Ady nevével fémjelzett ifjúsági akciók — mint láttuk — magukra vonták a közvélemény figyelmét, tehát politikai és társadalmi eseményt jelentettek. Az ellenforradalom viszonyai között ez önmagában progresszív, haladó tett volt. A porondon szereplő és a figyelem középpontjába kerülő fiatalok számára a közéletiség iskoláját jelentették e rendezvények. A mozgalom büszke is volt tehetséges fiataljaira. A Bartha Miklós Társaság 1929-es első kongreszszusán például a beszámolóban külön köszöntötték a hozzájuk csatlakozó írókat: „Üdvözöljük a fiatalokat, a József Attilákat, az Erdélyi Józsefeket, Simon Andorokat, Illyés Gyulákat, Fodor Józsefeket, Kodolányi Jánosokat, Tamási Áronokat..." — mondotta Fábián Dániel elnöki referátumában.

62 E névsor és a felsoroltak életútja egyben példázza is a mozgalom összetételét az ellenforradalmi viszonyok között. A mozgalomból út nyílt mind a baloldal, mind a jobboldal felé. Voltak, akik a munkásmozgalomhoz csatlakoztak, és eljutottak az ellenforradalom elleni aktív fellépésig, a kommunista pártig. Mások a népi írói mozgalom táborában találták meg helyüket, s esetleg egykori társaik „urbánus" nézeteivel vitázva képviseltek egy paraszti központú álláspontot. A reakció és annak különböző árnyalatai szintén kaptak utánpótlást e fiatalok táborából, olyanokat, akik részt vállaltak a nemzet sírjának ásásában. A történelem nagy vihara után a felszabadult ország politikai életében pedig újra jelentkeztek a régi nézetek — és személyek —, hogy most már Adyra történő hivatkozás nélkül vívják meg harcukat.

63 62 Fábián Dániel: öt esztendő. Üj Magyar Föld 1930. 3. sz. 5—10. 1. 03 A kérdés marxista értékelése a népi írói mozgalomról írt munkákban található meg. Ennek irodalmából: A „népi" írókról. Az MSZMP mellett működő kulturális-elméleti munkaközösség állásfoglalása. Kortárs 1958. 7. sz. 3—26. 1.; Mód Aladár: A „Válasz" útja — a. harmadik úttól a Márciusi Frontig. L. M. A.: Sors és felelősség. Bp., 1967. Magvető K. 102—128. 1.: Király István: Kezdetek és előzmények. (L. a 30. sz. jegyzetet.); K. Nagy Magda: A Válasz. Bp., Bp., 1963. Szépirodalmi K.