Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

M. Pásztor József: Ady eszméinek térhódítása az ifjúság soraiban az ellenforradalmi Magyarországon

tendőn át hiába próbáltak még nyelvétől, kultúrájától is megfosztani.. . , a szocializmusra pedig majd figyelmesen és népünk jövőjét nyitogató szeretettel vigyázunk mi magunk/'

4 Adyt a második számban az Akinek dajkája vagyok c. versével idézték a szerkesztők. A harmadik számban Lakatos Péter Pál kritikája jelent meg József Attila Nincsen apám, se anyám c. verseskötetéről. Az első bekezdés szövege így hangzik: „Egyre biztosabban teljesedik immár Ady sóhajtása: az elkeseredett és keserítő magyar ég alatt megszületett a nemzedék, akit ezerszer idézett, s akit halálvíziós életében a magyar teljesedés bizonyosságának látott . ..". Lakatos — talán elsőként — József Attila helyét Ady mellett jelölte ki e tanulmányban: „Az igazolók pedig jönnek, s a megrokkant magyarságot szívükben egész emberré gyógyítják . .. József Attila verskötete ilyen műalkotásokat tartalmaz, mert ezekkel az alkotásokkal fölmérhetjük a magyarság életét, amint fölmérhetjük Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi és Ady alkotásaival . . ." 45 Az Űj Magyar Földben — természetesen — jelen voltak a Szabó Dezső-i ideológiát képviselő szerzők és írások is. Elődjeivel szemben előrelépést jelentett azonban a folyóirat azzal, hogy a tudományos szocializmus képviselői is teret kaptak hasábjain. Az ifjúsági tábor eszmei polarizálódása megmutatkozott a síremlékavató ünnepségsorozaton is. Maga az ünnepség a következőképpen zajlott le: A főváros képviseletében dr. Liber Endre tanácsnok vette át a síremléket, és tartott „síremlékavató beszédet". („Az a megjegyzése, hogy Adynak sok tévedése van, nagy feltűnést keltett" — írta a Népszava.) Kárpáti Aurél az Újságírók Egyesületének nevében mondott „megkapó visszaemlékezést". A „nyugatosokat" egyedül Fenyő Miksa képviselte, s a „Nyugat koszorúját ezzel a megjegyzéssel helyezte el: »Olyan ez a mozdulat, mintha bocsánatot kérnénk«". A Bartha Miklós Társaság képviseletében Könyves Tóth Kálmán fogadalmat tett: „a magyar ifjúság ezentúl is Ady Endre útjain akar haladni". Vajthó László a magyar ifjúság „más csoportjai nevében beszélt". Koszorút helyeztek el „az erdélyi magyar ifjúság" képviselői. Ady Lőrincné és Ady Lajos személyesen tették le koszorújukat, Csinszka elküldte a magáét. Este a Vigadó nagytermében az emlékünnepély nyitányaként Móricz Gyöngyi rózsacsokrot nyújtott át Ady Lőrincnének, Vajthó László pedig köszöntő szöveget mondott tiszteletére. A műsor további részében „Illyés Gyula ünnepi verset szavalt,... Földessy Gyula Ady és az ifjúság címen előadást tartott. Móricz Gyöngyi és Baló Elemér Ady-verseket szavaltak, Pál Ilonka Ady-költeményeket énekelt. Féja Géza beszédet mondott a költőről. József Attila pedig elszavalta »Meghalt« című költeményét. Simon Andor, Kodolányi János, Erdélyi József, Lózsi Hugó, Weigerth Aladár, Medweczky Andor, Zsámboky László, Csertán László, Somló István, Somodi Pál és Raith Tivadar szerepeltek még az ünnepélyen, amely a Szózat éneklésével ért véget".

40 A műsor szereplői által kifejtett eszmék értékelését igényes publicisztikai cikkben szintén a Népszava végezte el. „Az ünnepség műsora: a világnézeté" József Attila: Magyar Mű és Labanc Szemle. Új Magyar Föld 1930. jan. — márc., 3. sz. 62—70. 1. Kötetben 1. uo. 61—71. 1. 45 Lakatos Péter Pál: József Attila: Nincsen apám, se anyám. Űj Magyar Föld 1930. 3. sz. 147—159. 1. w A munkásság és az ifjúság zarándokútja Ady Endre sírjához. Népszava 1930. márc. 25. 69. sz. 7—8. 1.; Vajthó László: Elfelejtett keringök. (Visszaemlékezések — 1887—1974.). Bp., 1976. Magvető K. 285—288. 1.