Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)

Erényi Tibor: Ady és a szociáldemokrácia (1897—1906)

művéről írva: „Nagy szükségünk van egy jó orvosra, ki megmutassa a társadalom testén azokat a sebeket, melyeket a századvég legdivatosabb leple sem képes már elfedni."

11 A fiatal Ady versben is megírja magáról, hogy „egy beteg kornak dalosa". (Jobb nem vagyok.) A kort — tudott dolog — a kiéleződő társadalmi ellentétek teszik elsősorban beteggé. Ez a felismerés már számos Debrecenben írt cikkében feltűnik: „Aratni fog a föld népe — a gazdagok számára".

12 1899 júliusában barbár csendőri módszereket leleplezve „Űri hóhérok"-ról ír. A „kenyérharc" emlegetése, az „úri" jelző ilyenfajta alkalmazása már éppenséggel nem a hagyományos függetlenségi publicisztika sajátja! Ady a függetlenségi tradíciót már Debrecenben is plebejus módra fogja fel. Emlékeztünk régiekről c. 1899 augusztusában megjelent cikkében a függetlenségi eszmét azonosítja a demokratikus átalakulás eszméjével: „Egyenlőség. Testvériség. Szabadság. Kossuth Lajos szentháromsága. Megmosolyogni való jelszavak ma, az osztálygőg uralmának idejében, amikor az úrhatnámság jegyében él, küzd és verejtékezve tör előre Kossuth Lajos nemzete. Hogy bonthatnánk ki ezt a lobogót ma, mikor a kérges tenyér röstelkedve rejtőzködik, mikor az iparos az iskola szégyenpadjaiból kerül ki, amikor fenn és lenn azon szorgoskodik millió meg millió ember, hogy minél szilárdabb válaszfalat emeljen a magyarság között."

13 A nemzetek szabadságának ügye és a nép sorsa nemcsak az újságírót, hanem — bár egysíkúbban — az egyelőre még Ábrányi Emil hangján szóló költőt is foglalkoztatja. A századvég nyugalmáról lesújtó véleménye van. 1899. június 15-én jelenik meg Béke c. verse: Észak ködös, fagyos mezőjén Egy nép rabláncban görnyedez, A germánok büszke Cézárja Szabad sziveknek tőrt szegez, A gall hajó hullámban táncol, Egy új Marseillaise hangja cseng: Kenyeret kér a népek ezre — S mégis dühöng a béke, csend. Felvetődik a kérdés: milyen tényezőkre vezethető vissza Ady ellenzékisége, mivel magyarázható, hogy már legelső írásaiban — még jóval költői pályafutása kibontakozása előtt — mint politikai gondolkodó túlhaladt a függetlenségi ellenzékiségen? „Mi hozza meg ezt a fordulatot?" — kérdezi a debreceni éveket legalaposabban vizsgáló Bóka László. „Teljes biztonsággal erre, hogy akkor és ott, 1899 januárjában, Debrecenben, mi hozta meg a fordulatot, nem lehet felelni. A legvalószínűbb feltevés természetesen az, hogy a rendszeres újságírói munka rákényszeríti arra, hogy a külpolitika és a belpolitika eseményeinek naponkénti regisztrálása közben rádöbbenjen a kor társadalmi valóságára, s ez a látvány megérlelően komor."

14 Mindehhez hozzátehetjük Ady már 1899 elején említett olvasmányainak — Ibsen, Sudermann, Hauptmann — orientáló szerepét,

15 továbbá azt, hogy Debrecenben bőven szerezhetett köz11 Uo. 65. 1. 12 Uo. 152. 1. 13 Uo. 192. 1. 14 Bóka László: Ady Endre élete és művei. I. Ady Endre pályakezdése. Bp., 1955. Akadémiai K. 100. 1. 15 AEÖPM I. 80. 1.