Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Tverdota György: Ady öröksége József Attila életművében
csán robbant ki. Király azzal vádolta az antológia szerkesztőjét, Dóczy Jenőt, hogy politikai elfogultságoknak engedve, engedményeket téve a hatalomnak, célzatosan hagyta ki Ady forradalmi és proletárverseit az antológiából, pedig Adynak ez az oldala letagadhatatlan, és nincs is miért szégyellni. Dóczy Királyt vádolta politikai elfogultsággal, terrorizmussal, és a szerkesztési koncepciót azzal védelmezte, hogy csakis tisztán esztétikai szempontokat vett figyelembe a versek kiválogatása során. Földessy — noha szerinte Adynak minden verse, így proletárversei is tökéletesek, és ebben véleménye mind a Dóczyétól, mind a Királyétól eltért — praktikus okokra hivatkozva megvédte a szerkesztés és válogatás koncepcióját. Űgy gondolta, a „vörös" Ady elriasztotta volna a közönséget a költő egyéb verseitől is, pedig a szelídített Ady megkedveltetésével az olvasókat a progresszív Ady verseire is rá lehetne kapatni. 55 Király György határozott és bátor kiállása a forradalmár Ady mellett mutatja, hogy a Nyugaton belül a húszas években is tovább élt és megújulhatott egy olyan árnyalat, amely a nyugatos ízlést radikális, sőt szocialista szimpátiákkal, nyílt és határozott progresszív ellenzékiséggel társította. Olyan emlékezés is megjelent, amely Ady és a párizsi magyar szocialista munkásság egymásra találását idézte fel. 56 Révész Béla Ady-könyve is a Nyugatban jelent meg folytatásokban. 57 Itt kell újra megemlítenünk Hatvány Lajost, aki a Nyugattal a húszas években is szembeállította Ady örökségét, azzal vádolva a folyóiratot (októbrista szellemben), hogy lapjain meghamisítják a nagy költőt, mert nem merik vállalni forradalmiságát. 58 (Fentebb utaltunk rá, hogy Hatványt ekkori esztétikai magatartását tekintve éppoly joggal sorolhatjuk a Nyugat tágabb körébe, amilyen indokoltan állítjuk vele szembe politikai szempontból.) 59 Így aztán Krúdy Gyula Hatvány-portréját az Ady Endre éjszakái c. sorozatában és Hat55 Schöpflin Aladár: Ady körül. Nyugat 1923. I. 295—304. 1. Schöpflin itt osztozott Dóczy és Földessy illúziójában, hogy a politikai és pártellentétek csillapodásával az ellentábor is megtér Adyhoz. Földessy, Dóczy, Schöpflin, a későbbiekben Babits megnyilatkozásaiban kétségtelenül történik engedménytevés a jobboldalnak, de ez sohasem haladja túl Ady mentegetését vagy politikai tájékozottságának bírálatát. A Nyugat köre „legfeljebb" kompromisszumra hajlandó. Nem adja föl Adyval kapcsolatos álláspontját. Király György: Két Ady-anthológia. Uo. 1922. 136—138. 1. — Ua.: Végszó az Ady-anthológia ügyében. Uo. 1922. 266—268. 1. — Dóczy Jenő: Egy másik végszó az Ady-anthológia ügyében. Uo. 1922. 432—433. 1. — Földessy Gyula: Néhány szó Király György végszavához az Ady-anthológia ügyében. Uo. 1922. 433—434. 1. 58 Székely Artúr: Ady-emlékek. Nyugat 1924. I. 212—215. 1. — Érdekes módon a jobboldali kisajátítókkal polemizálva Tanulmány Adyról c. írásában (uo. 1920. 128—147. 1.) Babits Ady „forradalmas magyar nevét" idézte. Néhány mondat erejéig ugyanígy hangsúlyozta Ady forradalmiságát Révész Béla Ady-könyve c. írásában (uo. 1922. 869—870. 1.) is. — Ady forradalmiságáról írt Ady a kortársak közt c. munkájában (Bp., 1927. Genius. 26., 79. és 88. 1.) Hatvány is, de ő nem polgári, nem is marxista proletárforradalmárnak, hanem paraszti forradalmárnak tekintette Adyt, aki legfeljebb szövetségben van a polgársággal és a munkássággal. Ugyanitt hangsúlyozta Hatvány, hogy a Nemzeti Tanács küldöttségének látogatása alkalmából elmondott beszédben Ady sajátjaként vállalta az októberi őszirózsás forradalmat. Végül forradalmiságára nézve egy másik megfogalmazást is érdemes kiemelni a könyvből: „Ady szocialista temetést kapott és radikálisát. Hiszen az volt, szocialista és radikális". 57 L. a 12. sz. jegyzetet. 58 Hatvány Lajos: Ady a kortársak közt. Bp., 1927. Genius. 19—22. 1. 59 Hatvány Lajos esztétikailag nyugatos álláspontját jól szemlélteti az az idézet, amelyben Adyt egyaránt szembeállítja a konzervatív és az avantgárd álláspontokkal: „Újítás és hagyomány így simulnak nála szerves egységbe. (Jó lesz ezt megjegyezni azoknak, akik Adyban még mindig csak az erőszakos újítót látják, és talán még inkább ama csenevész legújabb nemzedéknek, mely a hagyomány felrúgásában és a teljes műveletlenségben látja minden művészet eredetét.)" (H. L.: Ady világa. Wien, 1924. Pegasus. 164. 1.)
