Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
lege (Timót pap lemondása), didakticizmusa (Haldoklik a pap) vagy a művészileg erőtlen elégiába hanyatló befejezés (Papok, Alfa és ómega) miatt nem tud felemelkedni a novella rangjára. De a téma ábrázolásának elégikus-lírikus fénytöréseit nem véletlenül említettem: az „öröm-gyilkos" 22 klérus hatalmi szervezetét támadó Ady az egyház egyszerű papjaiban a megnyomorított emberi életek sorsát is tisztán látja. A pap rózsái a búcsúzó szerelem szép poézisét sugározza, az éjszakai temető fájdalmas, misztikus színeiben vibráló Beáta nővér sírja c. novellájának barátja „porladó asszonyoknak udvarol, mert Jézus és Szent Ferenc nevében távol tartották tőle az élőket". Ez az „öröm-gyilkosság" az emberi tudat deformálódásának számos, lélektanilag hallatlanul izgalmas esetét jeleníti meg Ady novelláiban. A pócsi Mária c. versével — csak a búcsújárás áhítatának, megtisztulásának motívumával •— érintkező Giroltán Mária még csupán előtanulmány a pszichológiai realizmus remekbe szabott novellájához, a Benesán Mária zarándoklásaihoz. A Szűz Mária „igazi képét" kereső falusi lány valójában a cselédsors testi kiszolgáltatottsága elől is menekül a pócsi búcsújárás misztikumába. A vallási extázis képébe azonban Ady belejátszatja az elfojtott szerelmi vágyakat is: az éjszakai mező látomásának, „Szűz Máriának" ködalakja a lányt ölelő legény testévé „inkarnálódik". A teherbeesés tényét minősítő falusi közvélemény miatti félelem szabja meg a novella frappánsan ironikus végkifejletét. A szülés lebonyolításának diszkrét és az otthoni új Mária-szobor emeltetését is lehetővé tevő anyagi gyarapodás most már kényszerű szándéka miatt annyiszor áll be a „gavallérokat" nevelgető családokhoz cselédnek, ahányszor Pócsra zarándokol. De a vallásos révület és a szerelmi gyönyör egymásba szövődése a par excellence pap-novellákban is jelentkezik: a Vad Mária plébánosának tudatában egybemosódik, „gazdagodik" a régi szemináriumok áhítatának „legális" alakja, Mária képe, buja szeretőjének arcával. A Norbert pap látomásának „fehér asszony-test"-re 23 emlékeztető „parfümös" klastromába is — a hallucináló, egzatált öreg barát szerint — a „Szűz Mária" szállt le egy éjszaka, amikor „a vérmes, nagy, szép papot", nem éppen vallásos pozitúrában, megütötte a guta. A balladai, „babonás-misztikus" falusi világ Művészileg rendkívül értékes, külön szféráját képezik Ady prózájának a falu világát balladai erővel megjelenítő novellák. A balladisztikus vonások — a sűrítéses-kihagyásos technikával dolgozó drámai cselekményszövés, a babonásmisztikus atmoszféra expresszív jegyei — már nem pusztán bizonyos színfoltokkal szövődnek bele az írásokba, hanem a gondolatiság alapvetően lírikus-látomásos formáját, foglalatát jelentik. Ilyen értelemben az Ady-novellisztika e szuverén alkotói törekvése kapcsolódik a századelő prózájának a népi világ tragédiáit balladai erővel, hangulatisággal ábrázoló novelláihoz. 24 De Ady balladisztikus novelláit jellemezve nem véletlenül tettem idézőjelbe a babonásmisztikus kifejezést, és nem véletlenül beszéltem az expresszív drámaiság, esz22 A jellegzetes Ady-metaforát Az Isten harsonája c. verséből idéztem. 23 Az idézetet a motívum és a megjelenítés párhuzamát mutató Szüret az Athoszhegyen c. versből emeltem ki. 24 Elég, ha Cholnoky László balatoni, Vág-völgyi, dalmát tengerparti történeteire (Reménytelen öregemberek álma, Éjszaka, A szép Carconte), Szomory breton, Török Gyula erdélyi novellájára (Manyuka, A sebzett szarvas) vagy a fiatal Kosztolányi babonás-misztikus elbeszéléseire gondolunk .
