Láng József szerk.: Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1977)
Czére Béla: Ady novelláinak világa
korántsem derűs — területeire is elvezetnek bennünket Ady írásai. Lezüllött, alkoholista, már régóta írásképtelen „poétái" hajnali depressziójukban — kiagyalt rémtörténetekkel — „gyilkossá" növesztik aberrált módon magukat, hogy sosem létezett erejük, bátorságuk hiányát rekompenzálják (Két gyilkos poéta). A Sámson Pál szerelmének írója úgy éli végig öregkori reménytelen szerelmének féltékenységi drámáját, hogy rafinált „skizofréniával" az asszonyba titokban szerelmes fiatalembert űzi maga helyett a „megtisztító" halál — az öngyilkosság — „katarzisába". Nagyon mélyen ismeri Ady a falu társadalmi és morális világát, a balladai-lírai vagy a realista ábrázolás színeibe emelhető atmoszféráját. Novelláinak társadalmi és lélektani rajza sohasem eszményíti a valóságot: a nincstelenek világának szociális és emberi kiszolgáltatottságát éppolyan markáns vonásokkal örökíti meg, mint a hatalom által manipulált köztudat okozta tragédiákat, torzulásokat. A falu kisemmizettjei, zsellérjei, urasági kocsisai, szegényparasztjai életéből nemcsak a minimális anyagi javak hiányoznak: a kiszolgáltatottság nyomorúságában gyakran kiszikkadnak az emberi érzések, eltörpülnek a megdöbbentő tragédiák. Az öreg Kúnné c. versének keményen szikrázó drámaiságával jeleníti meg Ady novelláiban is ezeket a hősei által a tehetetlenség látszólag szenvtelen nyugalmával (A Szárcsa és Feri, Az asszony meghal) vagy elfojtott indulatával, keserűségével tudomásul vett emberi tragédiákat (Bálint kocsis fiai). De azt is tudja Ady, hogy az indulat — a bosszú vágyának torz reakciójával — néha szerencsétlenül robban, mint a falu fiataljainak szeretőit, menyasszonyait — a jus primae noctis korának gátlástalanságával — összegyűjtő uraság kastélyát felgyújtó nyomorékot készségesen feladó parasztlegények esetében (Nyomorék Tar Pista). Az egész családjával együtt betegen éhező, osztályos társát az öt forintjáért részegen agyonverő zsellér megjelenítése (Jóba, a kőtörő) Móricz Barbóro/cjának döbbenetes erejű drámaiságára, lélekábrázolására emlékeztet. A gyilkosság után hazatántorgó Jóba fejében részegen kavarognak a választás előtt megnyílt úri kastély hazug kortesünnepségének élményei: Kossuth Lajos alakja egybemosódik agyában az új jelölt, az ifjú gróf képével. „Tele volt a szíve a mai nap eseményeivel, s úgy sietett haza az öt forinttal, mint egy megváltott, mesebeli király" — fejezi be Ady a novellát a politikai manipuláció félelmetes tragédiáira figyelmeztető groteszk hangvétellel. Ennek a politikai, lélektani és morális manipulációnak jelentős eszköze volt az Ady által mindig élesen támadott egyház. Hatalmi terrorjával láthatatlanul is jelen van: nagyon gyakran a vallási fanatizmus kényszerítő lélektani erejével. Ady pszichológiai realizmusa talán éppen ennek a lelki mechanizmusnak a megvilágításával, a babonákat a hit parancsainak félelmébe játszató önszuggeszció bemutatásával, a tilalomfák által bekerített emberi lélek — vallási áhítat, révület mögé bújtatott — rekompenzáló törekvéseinek az ábrázolásával hatol a pszichikum legmélyebb rétegeibe. Az egyház cinikus „szolgáit" lemeztelenítő írásokban riasztóan szatirikus portréját vési ki a legjellemzőbb vonásokkal a papságnak (A Dóm körül, 2i Lőrinc páter térít), vagy az adomázó hang mögé bújtatja szarkasztikus kritikáját (Az Eszter Balogja). Ugyanakkor ezeknek a szatirikus-ironikus írásoknak egy része az anekdoták könnyed vázlatú megjelenítése (Testőr Ella), kuriózum jel21 Persze ez a motívum sokkal nagyobb drámai erővel szólal meg a Kató a misén c. versében.
